: Vészi János emlékezete

10 éve, hetvenhat éves korában halt meg Vészi János. 1980-ban jelent meg az Alfa születik című könyve, melynek alcíme: A közoktatás és a közművelődés egysége. Az Alfa sci-fi-t idéz, de algebrai megoldást is, „ahol nem téma az ismeretlen megjelölése”. E két reminiszcencia egyszerre utal az elképzelhető és reménylett, valamint a kiszámíthatóan lehetséges jövőre.

A könyvben a történelmileg kialakult és egymástól távolodó, két magyar intézmény- és funkciórendszer, a közművelődés és a közoktatás ügyeiről van szó, és rajtuk túl, a háttérben mint szükségről és lehetőségről, a kultúra, a művelődés szerves fejlődésének újjászületéséről, valamint arról a társadalmi-politikai berendezkedésről, amely feltételként ehhez hozzárendelendő. Konkréten mindez egy új intézménytípusban, az ún. „többfunkciójú, komplex nevelési-művelődési intézmény” modelljében összpontosul, amelyet Vészi János – könyvének címében is – alfának nevez, s amely aztán hivatalosan az általános művelődési központ nevet (és az ÁMK rövidítést) kapta. Azt történészek kutatják, hogy a közvetlen népképviseleti demokrácia eszmei vonulata és megvalósuló hatalmi, politikai szervezetei 1956-ban mekkora helyet foglaltak le maguknak az indítékok, a törekvések, valamint az események alakításának meglehetősen színes és konfliktusokat gerjesztő sokadalmában, és mekkora valóságos erőt képviseltek. Azon pedig társadalombölcselőknek kellene töprengeniük, hogy a rendszerint kegyetlen és véres forradalmak – mindig is (!) – netán szükségképpen teremtettek-e, teremtenek-e maguknak olyan sci-fi-természetű, világjobbító társadalmi-politikai eszményeket s reményeket, amelyek – a forradalmi győzelem esetén is (!) – szükségképpen túlmutattak, túlmutatnak a forradalmak valóságos lehetőségein. De bármire jussanak is a történelmi kutatások, bármire vezessenek is a bölcseleti töprengések, úgy látom, hogy a közvetlen néphatalmi demokrácia 1956-os magyarországi eszménye s reménye mindenképpen része lett a társadalmi-politikai jövőt kutató gondolkodásnak. És hozzá kapcsolódva, az alfa-modell része lehet a nevelés, a művelődés intézményi jövőjét kutató gondolkodásnak is. Az alfáktól mint megvalósuló intézményektől azonban búcsúznunk kell. Az általános művelődési központok (ÁMK) 1990 után sem váltak, nem válhattak alfa-típusú intézményekké. De azért többfunkciójú, komplex nevelési-művelődési intézmények maradtak. És talán – lehetőségként – őrzik még az alfa-eszményt és az alfává válás csíráit. Annál inkább, mert – bár nem a fenntartásukat és igazgatásukat alapvetően meghatározó rendben és nem a helyi közösségek közvetlen nevelési-művelődési önszervezését, önirányítását megvalósítani képes erőként – szervezetükben és működésükben kimutathatóan jelen vannak olyan megoldások, amilyeneket Vészi János könyve, az Alfa születik ajánlott.

Csoma Gyulának az Új Pedagógiai Szemle 2003/3. számában írt nekrológja alapján

Beküldte Trencsényi László, rovatvezető. trencsenyi.laszlo@ppk.elte.hu

02
márc 2013
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK