: Az euforikus méhecske aki térképet rajzol – Bodóczky István 70 éves

70 éves lett Bodóczky István Munkácsy-díjas képzőművész, tanár. Jó alkalom ez arra, hogy röviden áttekintsük, mit is jelent az ő szakmai és emberi jelenléte nekünk, mi minden jut eszünkbe róla, ebben az esetben elsősorban szakmai szempontból, bár esetében ez különösen nehezen válik el az emberi, személyestől.

Bodóczky István neve a hazai művészeti és vizuális nevelésben sokat jelent. A művészeti és a vizuális nevelés nem egymást fedő fogalmak: a művészetiben minden művészeti ág benne van, a vizuális nevelésben pedig a nem művészeti jellegű, hanem hétköznapi vizuális kommunikáció és a vizuális technikai média is benne foglaltatik. Bodóczky István pedagógiája ezt az egészet átfogja, a kettő uniójával lehet csak meghatározni. Amellett, hogy a hazai vizuális nevelés nagyon egyéni és nagyon jelentős képviselője, melyet a következőkben részletezek is, Bodóczky István évekig volt a NAT művészetek műveltségterületének fő gondozója és felelőse, ilyen módon nem csak a vizuális területre kellett rálátnia, számos kutatás fűződik a nevéhez ezen a teljes műveltségterületen (természetesen az adott részterületek szakértőit bevonva a kutatásba).

MOME, Irány.hu, „Kisképző”

A vizuális nevelés egyik legmarkánsabb hazai képviselője, a MOME tanárképzésének címzetes egyetemi tanára, doktori (PHD, DLA) témavezetője az ELTE PPK Neveléstudományi Doktori iskolának, a Képzőművészeti Egyetemnek és a MOME-nak. A MOME tanárképzésének egyik médiás évfolyamával indította útjára a rajztanárok információs lapját, az Irány.hu-t, mely abban a pár évben, amíg létezni tudott (2003 és 2009 között), mindig izgalmat és érdeklődést keltett a szakmában. Vizuálisan igényes kivitelezésű, tartalmában izgalmas és a tanárok igényeihez igazított lap volt, a kortárs művészet és a kortárs vizuális nevelés fontos fóruma és műhelye. Sajnos főleg csak papír alapon létezett, bár egy időben egyszerű honlap is készült neki, ahol néhány régebbi száma elektronikusan is elérhető. 40 évet tanított a „Kisképzőben” a Török Pál utcában. Tanítványai közül sokan meghatározó kortárs képzőművészek lettek (pl. Benczúr Emese, Gerber Pál…), mások művészetterapeuták (pl. Bóta Ildikó), de akad olyan is, aki férjével közösen saját tervezésű és készítésű hajójukkal átevezték az Atlanti-óceánt, később a Földet is megkerülték. Bodóczky István utóbbit is ugyanolyan pedagógiai sikernek tekinti, mert szerinte a jó művészetpedagógia nem csak a művészetre készít fel, hanem általánosabban fejleszti az életrevalóságot és a problémamegoldást, segíti saját utunk megtalálásában és megvalósításában. Így fogalmazott az Irány.hu című lap 2007. 11-12. számának vezércikkében, melyet ennek az eseménynek szentelt: „Andrea nyitottsága, fogékonysága már a legelső projektfeladatnál megnyilvánult. […]a belső tér átalakításának lehetőségeit vizsgáló egyéni projektfeladatot kaptak, egészen pontosan egy általuk választott belső teret kellett minimális beavatkozással úgy átalakítani, hogy annak művészi üzenete legyen. Andrea azt tervezte, hogy családi otthonukban a nappaliban a dísztárgyakat terméskövekkel helyettesíti be. Szülei számára nem volt világos, hogy egy festőnövendéknek miért ilyen feladaton kell dolgozni, Andrea viszont igen frappánsan megfogalmazta: „nem csak a festészetre, az életre készítenek fel ezek a feladatok.” 1

A tanítás mint alkotás, kiállítás és könyvek

Tavaly (2012) megcsodálhattuk „DO IT” című kiállításán a Budapest Galériában pedagógiai tevékenységének összefoglalását, azzal különös koncepcióval, hogy a tanítás alkotás, amit a saját művészi alkotótevékenysége részének tekint. A kiállításon tanítványai munkáit láthattuk tematikusan, feladatok és pedagógai csomópontok szerint válogatva és rendezve, pedagógiai szövegekkel kiegészítve.  A kiállításhoz kapcsolódott Kis könyv a vizuális nevelésről című könyvének kiadása, mely a kiállítás képi és szöveges anyaga mellett pedagógiai témájú írásait is tartalmazza, szép és fontos módszertani könyv a vizuális nevelés területén. Nem ez az első pedagógiai könyve Bodóczky Istvánnak. Sajnos nehezen megszerezhető, bár nagyon népszerű MOME-s módszertani tankönyve és feladatgyűjteménye (Vizuális nevelés I-II.), mely megérdemelne egy újabb kiadást, hogy hozzáférhessen minden érdeklődő. Bodóczky István módszertanának középpontjában a kreatív feladat áll, nem véletlen, hogy feladatgyűjtemények és feladatíró projektek és képzések fűződnek a nevéhez. Szerinte a vizuális nevelés számára nélkülözhetetlen olyan feladatok „megalkotása”, melyek kreatív megoldásokra késztetik a diákokat, melyek igénylik a problémamegoldást, a diáknak az új helyzetben kell feltalálnia magát és megoldásokat keresni, és ahol nem egy, hanem sok jó megoldás képzelhető el. Mindez valamilyen vizuális probléma köré szervezve.

Kreativitás, kortárs művészet és esélyegyenlőség

Három kulcsfogalom kapcsolódik a nevéhez, melyek egyfajta csomópontjai pedagógiai tevékenységének: kreativitás és kortárs művészet és esélyegyenlőség.

  • Mind a tanításban, mind a művészetben nagyon fontosnak tartja a kreativitást. Kreatív tanárokat szeretne, akik a tanítást alkotásnak, kreatív alkotó tevékenységnek tekintik és élik meg, és kreatív diákokat, akik az élet bármely területén feltalálják magukat. Ő maga még idősebb korára sem vesztette el játékosságát, kreatív lendületét és derűjét.
  • A kortárs művészet, mely a ma művészete, a máról szól a mai vizuális nyelven, és nem a múlté különösen szívügye lett. Úgy gondolja, nem 19. századi festőket kell képezni a 21. században, hanem a mai életre mai módon reflektáló alkotókra van szükség. A közoktatásban pedig a kortárs művészet minél értőbb alkalmazására nem csak mint műveltségtartalom, hanem mint a nevelés eszköze.
  • Az egyre nagyobb elszegényedés és az iskolai szegregáció, illetve az Igazgyöngy Művészeti Iskola és L. Ritók Nóra hatására ez is központi helyre került az utóbbi években pedagógiai tevékenyégében, személyesen dolgozik rendszeresen Toldon Ritók Nórával és a hátrányos helyzetű családokkal, nem csak a gyerekekkel, hanem a szülőkkel is. Megalapította az Art Aid H hálózatot, mely a különböző, a művészetet segítő eszközként alkalmazó kezdeményezések, művészek, tanárok és segítő szakemberek hálózata.

Sárkányok, Munkácsy-díj, képzőművészet

Bodóczky István Eufórikus méhecske térképet rajzol című munkája

Bodóczky István: Eufórikus méhecske térképet rajzol

Az előbb felsorolt pedagógiai és segítő tevékenységek mellett és bizonyos értelemben előtt és semmiképpen nem mellesleg Bodóczky István Munkácsy-díjas képzőművész, aktív alkotó, aki papírsárkányokkal aktív játszó ember, homo ludens is. Sárkányai alkotásokká is lettek, egyszerre sárkány és térkonstrukció mint műalkotás. Alkotásai gyakran „röptethetőek” is. Összegyűjtött munkáiból a székesfehérvári Szent Istán Múzeum Csók István Galériája rendezett retrospektív kiállítást Traumdeutung azaz Álomfejtés címmel 2008-ban. A kiállításhoz pedagógiai workshopok is kapcsolódtak, ahogy már emlegetett pedagógiai kiállításán (DO IT 2012, Budapest Galéria) egy nagyméretű térkonstrukciója is ki volt állítva, mutatván mennyire elválaszthatatlan számára művészet és tanítás.  Sok munkájára jellemző a repülés, a könnyedség a lebegés, és szinte mindenben jelen van a játék. Személyes kedvencem az „Eufórikus méhecske térképet rajzol”, mellyel a magamfajta módszertanos oktató a lengővonalas firkát, mint firkatípust is jól tudja szemléltetni. Derűs és izgatott leszek mindig, ha ránézek, eszembe jut, hogy imádok firkálni, érzem a kezemben a bizsergését, érzem az örömteli kavarodottságot, amit megélek nap mint nap a lét-forgatagban.

Végül még személyesebbre véve: Bodóczky István sokat jelent nekem. Bár ő nem mester és tanítvány viszonylatban gondolkodik, én ezzel együtt mesteremnek tekintem, igaz,  nem tanított engem iskolában. 70. születésnapja alkalmából köszöntöm, és üzenem neki Berzsián költő (Lázár Ervin) szavaival: „Mester, van elég gőzünk, ha vesztünk is gőzünk!”

Beküldte: Kiss Virág, rajztanár, doktorjelölt, ELTE, Pető Intézet. mitiszi@t-online.hu

23
szept 2013
SZERZŐ
ROVAT Ki kicsoda?
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK