: Barsi Ernő halálhíre

A kisalföld.hu oldalon találkoztam először a hírrel: „Meghalt dr. Barsi Ernő „A TANÍTÓ”. A szomorú hír közzététele óta az online és az írott sajtóban is számosan fejezték ki együttérzésüket, méltatták Ernő Bácsi munkásságát.

Ernő Bácsit, mint minden zenéhez közel álló győri, már gyermekkorom óta ismerem, de mivel sajnos nem voltam Ernő Bácsi tanítványa, sem közvetlen munkatársa, ezért azzal az élménnyel emlékezem rá, amit 2009-ben egy interjú készítése során kaptam tőle. A személyes beszélgetésre doktori disszertációm készítése adta az indítékot. Fontos volt számomra, hogy találkozzam azokkal a kiváló emberekkel, akik számára a néphagyományok ápolása, továbbadása nem előírt lecke, divatos projekt, hanem belülről fakadó, az egész életet átható elkötelezettség. Dr. Barsi Ernő egyike volt ezeknek az elkötelezett „tanítóknak”. Nem felejtem szeretetteljes mosolyát, jellegzetes tájszólását, éneklő beszédstílusát. Türelemmel hallgatta végig kérdéseimet. Minden egyes válaszából a bölcs emberek segítőkészsége áradt. Kiemelte a tanító példamutatásának jelentőségét, a népszokásokban rejlő komplex fejlesztési lehetőségeket. Ez a beszélgetés, mely során Ernő Bácsi őszintén sugározta felém a népi hagyományok szeretetét ösztönzött arra, hogy saját pályámon minél mélyebben, alaposabban ismerjem meg hagyományainkat, adhassam át gyermekeimnek, tanítványaimnak. Élete mottója szerint „négy dolog van, ami meghatározó egy ember életében, hogy hová születik, milyen az iskolája, milyen társat talál magának és, hogy milyen munkaterületet kap. Az én életem a néprajzzal gazdagodott!” Elmaradhatatlan hegedűjét, mellyel a győriek gyakran láthatták sietni, immár végleg letette. 2013. augusztus 8-án elhunyt, itt hagyva élete munkájának eredményeit, tapasztalatait könyveiben, gyűjtéseiben, hanganyagaiban, a személyes találkozások el nem felejthető varázsában.. Számomra, aki Ernő Bácsi után a harmadik generációt képviseli egykori munkahelyén a győri tanítóképzőben fontos üzenet az a hitvallás, hogy a kultúrát csak aktívan, megélve lehet elsajátítani. A felelősség most a mi vállunkon van. Nekünk kell továbbadni, továbbvinni örökségét.

Beküldte Várszeginé Gáncs Erzsébet tanársegéd, Nyugatmagyarországi Egyetem Apáczai Csere János Kar, Győr gancse@atif.hu

25
szept 2013
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK