: Professzor Úr! Köszönöm az alapokat!

Hegedűs T. András idén lenne hetven éves. Fiatalon távozott közülünk, mégis jelentős szellemi örökséget hagyott maga után.

Alkotott fontos műveket a pszichológia tudományterületein, s részt vett a ciganológia stúdiumának megalapozásában. Számomra különösen kikerülhetetlen a munkássága. Egyfelől azért, mert a doktori disszertációmat a roma gyermekekre „szabott” nevelési modellekről, stratégiákról írom, másfelől azért, mert Hegedűs T. András nekem is utat tört a tudomány világába, azon egyszerű oknál fogva, hogy cigány-magyar kutatójelöltnek vallom magam. Amiből az is következik: belülről élem meg azokat a folyamatokat, amelyeket Hegedűs T. András elkötelezett, humanisztikus szorgalommal, odaadással kutatott és interpretált a társadalom szélesebb rétegei felé – többek között az én jövőm védelmében is.

Van mit megköszönni neki. Ugyanakkor azt sem tagadhatom el: Több mindent másként élek meg a gyakorlatban – ahhoz képest, ahogyan Ő indokolt bizonyos jelenségeket. A Forray R. Katalinnal írt Cigány gyermekek szocializációja című tanulmánykötete első éves egyetemista koromban jelent meg. És mi sem volt természetesebb, minthogy azonnal megvásároltam. Kíváncsi voltam. Szerettem volna tudni. Valóban rólam szól a kötet? Az életem visszaigazolja? És persze sok ponton: Igen. És ahogyan Hegedűs T. Andrást és Forray R. Katalint izgatta a kérdés, úgy engem is: „Miért sikertelenek azok a cigány gyerekek is az iskolában, akik gazdaságilag vagy a társadalom más szféráiban a többségi társadalom mérvéjével mérve is sikeresnek mondhatók?”.

1998-ban nem tudtam rá válaszolni. A kötet igen: A roma gyermekek etnikus származásában találta meg a választ – kívülről. Tizenöt év elteltével 2013-ban már én is tudok válaszolni -– belülről: A gazdasági siker nem elég. Az anyagi jólét csak részben kompenzálja az általános műveltséget vagy az értelmiségi szülői hátteret. És ebben a következtetésemben az is erősít: nem társultak a roma-kutatásokhoz azonos paraméterekkel rendelkező nem roma-kutatások. Miért adózok mégis tisztelettel Hegedűs T. Andrásnak? Azért mert megbecsülést követelt a roma kultúrának. S noha ő ezt azért tette, mert külső szemlélőként abban találta meg a cigány gyerekekkel kapcsolatos problémák okát, annak – például az én esetemben – az lett az eredménye, hogy elhittem és az engem megbélyegző közösség is elhitte: pontosan azért vagyok értékes, mert roma is vagyok. Hegedűs T. András munkásságát a hetvenedik születésnapján olyan heroikus, tiszteletre méltó, haladó, ember- és polgárjogi szellemiségű tevékenységnek látom, amely a romák kulturális hátterét vonatkoztatási (abból eredő) rendszerként használta a cigány gyermekek iskolai problémáinak leírásához. Éppen ezért méltóságot és tiszteletet követelt neki. A romák iránti megbecsülés igénye ma már sokszor feltétlen reflexként működik a nem roma közösségekben.

És ezzel engem Ő is elindított egy olyan pályán, amelynek eredményeképpen ma azt mondanám a Professzor úrnak: Köszönöm a stabil alapokat! Építsünk rá! Tágítsuk a vonatkoztatási rendszert! És mondjuk azt: A cigány gyermekek iskolai problémái, nem a cigányságukból erednek, hanem a cigányságuk miatti szociokulturális diszkriminációból. Tárgyszerű méltatást adott közre közvetlenül halála után az Új Pedagógiai Szemle 1999 májusi számában.

Beküldte Bogdán Péter tanár, doktorjelölt, Budaörsi Tanoda, ELTE PPK Neveléstduományi Doktori Iskola bogdanp@freemail.hu

20
nov 2013
SZERZŐ
ROVAT Ki kicsoda?
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK