: Elhunyt történelemtanításunk nagy öregje, Dr. Szabolcs Ottó

Meghatározó és megkerülhetetlen személyiség volt, aki egész életét a történelemtanítás ügyének, a történelemdidaktika oktatása, tanárnemzedékek nevelése és továbbképzése feladatának szentelte. Fáradhatatlan tudományszervező volt, konferenciák sorát szervezte, közéleti tevékenységének sokoldalúsága páratlan. Tanszéket, főosztályt vezetett, a Magyar Történelmi Társulat fáradhatatlan munkása volt pályája kezdetétől szinte haláláig. Aligha volt történelemtanár e hazában, aki nem ismerte legalább a nevét, ne olvasta volna írását, hiszen publikációs tevékenysége is utolérhetetlen volt. Ezernél jóval több írása jelent meg, önállóan írt és szerkesztett kötetei is százas nagyságrendűek, a maga után hagyott vaskos kéziratanyag szinte kimeríthetetlen forrása az utóbbi fél évszázad oktatástörténete kutatásának. Unger Mátyással együtt elkészített Magyarország története című munkája több évtizeden keresztül az egyetlen és agyonolvasott népszerűsítő országtörténetünk volt.

1927-ben született, 1949 és 1954 között volt az ELTE Bölcsészettudományi Karának a hallgatója. 1954 és 1957 között az MTA Történettudományi Intézetének az aspiránsa volt, majd 1957-től a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol egyik előkészítője volt az 1961-es oktatási törvénynek, majd az 1962-es reformtantervnek is. Igazi területe azonban szinte kezdettől a történelemtudomány és a történelemtanítás. 1959-ban a Magyar Történelmi Társulat szombathelyi vándorgyűlésén ő hirdette meg történelemtanításunk új alapelveit, melynek lényeges eleme volt a rákosista örökséggel való szakítás. 1962-től az újonnan megalakult Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető főiskolai tanára, majd főosztályvezetője volt. Nagyszerű csapatot hozott össze. Olyan nevek fémjelezték a vezetése alatt történelemtanításunk ügyét, mint , hogy csak a legismertebbeket említsük. Ennek a csapatnak az 1978/80-as, immár nem tananyag-, hanem követelményrendszer központú tanterv volt talán a csúcsteljesítménye. Mindig hangoztatta, hogy megtalálták az akkori rendszerben is azt a területet, amelyben a tanárok kibontakoztathatták magukat, és ez a módszertani szabadság kivívása volt, némi tananyagválasztási lehetőséggel kibővítve.

Egészen 1984-ig az ő kezében futottak össze a történelemtanítás országos ügyeinek szálai. Ez idő alatt a Magyar Történelmi Társulatban is aktív és vezető szerepet töltött be, 1977 és 1986 között a Társulat főtitkára, majd 1992-ig alelnöke volt. 1957-től 1989-ig nagy szakértelemmel szerkesztette az egyetlen történelemmódszertani folyóiratunkat, a Történelemtanítást. Haláláig tiszteletbeli elnöke maradt a jelenleg online változatban működő szakmai folyóiratnak. 1984 jelentős változást hozott életében, bár szakterülete nem módosult lényegesen. Hajdani egyeteme, az ELTE BTK történelemdidaktikusa lett, egyetemi docensi minőségben. Élete második negyedszázados időszakában a történelemtanárok nevelése lett a feladata, amit korábbi tudományszervezői és vezetői kvalitásait felhasználva professzori szinten végzett. Képes volt a rendszerváltást követően megújulni, és az új, decentralizáltabb oktatási rendszerben a helyét megtalálni. 1992 és 2009 között a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának az elnöke, utána tiszteletbeli elnöke volt. Itt is nagyot alkotott. Ügyesen kötötte össze a tanárképzés és a tanártovábbképzés ügyét, és igazi műhelyt hozott létre az egyetemen, melyben egyetemi hallgató és diplomás, de további szakmai fejlődést igénylő tanár egyaránt megtalálta a helyét és szerepét. Ügyesen vonta be ebbe a munkába legjobb egyetemi oktató és kiváló külsős (jogász, közgazdász, szociológus, államigazgatási szakember stb.) kollégáit. Színvonalas továbbképzések születtek, pezsgő publikációs tevékenység bontakozott ki szervező munkája nyomán, mint a korábbi években az Országos Pedagógiai Intézetben. Immár nem csupán a történelemtanítás, de

az egész társadalomtudományos nevelés ügyét szolgálta. Ugyanakkor kemény vitapartner is volt, kiállt szakterülete védelmében, ha nemtelen támadások érték azt, vagy egyszerűen csak ostobaságokat tapasztalt.

Szabolcs Ottó nemzetközileg is ismert, megbecsült szakember volt. Még OPI-s időszakában elsőként hívott történelemtanári továbbképzésekre nem csupán külföldi, de – a ’70-es években ez még nagy szó volt – nyugati előadókat is. Rendszeres résztvevője volt a különböző, többnyire kétoldalú nemzetközi történelemtankönyv egyeztetéseknek. Az 1980-as évek elejétől fokozatosan bevezette hazánkat a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaságba, melynek alelnöke is volt. Ő volt az első, aki hazánkat képviselte Braunschweigben a Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet tankönyvegyeztető konferenciáin, valamint megszervezte a magyar történelem, földrajz és állampolgári ismeretek tankönyvek rendszeres Braunschweigbe szállítását. Kevés embernek adatott meg a volt szocialista országok módszertanosai közül, akinek oly nagy tisztelettel és elismeréssel adóztak történelemmódszertani munkásságáról a nemzetközi társaság nyugat-európai képviselői. Szinte a kezdetektől felkarolta a határon túli magyar történelemoktatás ügyét is. Már a ’70-es évektől rendszeres meghívottai voltak kárpátaljai, felvidéki, délvidéki kollégák is az általa szervezett tanácskozásoknak, konferenciáknak, majd a rendszerváltást követően rendszeresen szervezett továbbképzéseket az általuk képviselt területekre, főleg Kárpátaljára és a Felvidékre, de a Délvidékre is.

Szabolcs Ottó szakmai egyedülállósága talán éppen abban rejlett, hogy munkásságában szervesen kapcsolódott egybe múlt és jövő, elmélet és gyakorlat, a tudós történész, az oktatási szakember és a történelemtanár habitusa. Halála pótolhatatlan veszteség. Vele egy nagy generáció utolsó tagja ment el. Két emberöltőnyi, felettébb aktív tevékenység után vonult nagyon rövid, immár végleges nyugalomba. Méltán kapta életművére kitüntetései hosszú sorában utoljára, 2010-ben az Arany Katedra Díjat. Köszönjük Szabolcs tanár úr, búcsúzunk, kedves Ottó, nagyon fogsz hiányozni!

Beküldte Katona András, szerkesztő. Történelemtanítás. Katona.andras@btk.elte.hu

03
febr 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK