: 20 éves a NAT

1995 őszén Fodor Gábor miniszter huszáros döntéssel lezárta a fél évtizeden át burjánzó, a szakma egészét – szaktudománytól a tanári szobákig, pártirodáktól a sajtóig – izgalomban tartó vitát: elfogadtatta a Nemzeti alaptantervről szóló kormányrendeletet. Glatz minisztersége alatt született ötletből Andrásfalvy Bertalan, Mádl Ferenc minisztersége (Kálmán Attila konstruktív államtitkársági közreműködése) után így lett a tartalmi szabályozás új filozófiájú dokumentuma. Kezdetben „kétszintűnek” gondolt, később, kisebb-nagyobb szorításokkal háromszintűvé rendeződött, a helyi tantervek szabad világából mára előíró tantervvé jegecesedett jogszabály kalandos története érdemes az elemzésre.Magam Báthory Zoltán keserű-büszke kormeghatározását követve (Maratoni reform) A maratoni sereg című könyvemben állítottam emléket azoknak a személyeknek, akik a különböző NAT-bizottságokban hozzájárultak a munka megszületéséhez. (Álljon itt a „Végső” ún. hetes bizottság névsora az emlékezet segítségére: Báthory Zoltán, Ballér Endre, Szebenyi Péter, Mihály Ottó, Horn György, Szabó László (Szombathely), Szenes György.) .Az OKNT évkönyvei rendre összefoglalták e történetet.

Jellegzetes evoluciós folyamat volt, hogy a NAT terveiből már 1994 végére – a konzervatív szárny vereségeként – kikerült az értékdeklaráció, s a ’NAT-pápák’ sokáig a kétszintű szabályozásra tettek. Azt vallották, hogy a NAT absztrakt követelményrendszere elégséges támpont az egységesítéshez egyben elégséges ösztönző a kívánatos diverzifikácóhoz, hogy ti. az iskolák saját viszonyaikat (hagyományaikat, perspektívájukat, társadalmi kulturális környezetüket) elemezve konkretizálják szándékaikat a helyi tantervben. Már az ’őskorban’, a NAT 1995-ös kihirdetése után megjelent az oktatási kormányzatban a dajkáló kedv. Ebből lettek az OKI – tartózkodóan szakértett – „mintha-tantervei”. Tantervi egységenként ez 600-as kínálatot jelentett a nyilvánosságban – az OKI honlapján, szinte minden innovatív tantervfejlesztő műhely nyilvánosságot kaphatott. Megjelentek a minisztérium „minta-pedagógiai programjai” is. A valóságban persze a „korrigált 78-as” dominanciája már ekkor is érvényesült. A Pokorni-kormányzat megjelenése törvényesítette a 3 szintű szabályozást – a NAT és a helyi tantervek közé ékelt iskolatípusonként hivatalosan is megjelent egy-egy „kerettanterv” (NAT-ocskák, ahogy kritikusa akkor fogalmazott). A következő kisciklusváltás elegáns gesztussal, realistán kerülte a feszültséget, a „Minisztériumi kerettantervet” nem hatálytalanította, a törvényben előírta a kötelező többes-számot a pluralizálás zálogaként, s kialakította – jól működtette – az akkreditált kerettanterv rendszerét. ( Kompromisszumkereső gesztus volt az, hogy az első ’szoclib’ korszak határozott kezdőszakasz-kímélő intézkedéseit – automatikus továbbhaladás a 4. évfolyam végéig, a kalkulussal történő értékelés tilalma, a szöveges értékelés kultúrájának forszírozása stb.- korlátozó fideszes visszarendezés után nem teljes visszafordulást rendelt, hanem csupán „puhította” a Pokorni-kormány vonatkozó striktségét.) Ez a jó működés akkor is igaz, ha óvatosságból csak ’teljestanterveket’ engedett akkreditáltatni, a tantárgyi innovációkat jóformán befagyasztva. Igaz, hogy csaknem 20-as nagyságrendű lett az akkreditált tantervek száma – jobbára a nagy tankönyvkiadók marketingeszközeként -, a valóság tehetetlensége továbbdajkálta az „ős 78-as” – mára minisztériumi – kerettanterv hegemóniáját. Ha fordítva nézzük: mégis lehetőséget adott csendes pluralizálódásra.

Árnyalta a szabályozást a 2002-es változat mely beemelte a kulcskompetenciákat a NAT-ba (szép magyarítással egyébként, nem szolgaian követve az alapszöveget), s így megindulhatott a „kompetenciaalapú” fejlesztés – ehhez nagyvolumenű edukációs fejlesztés (programcsomagok, pedagógiai rendszerek sora) is járult. Ez utóbbiak, bár növelték a szakmában felhalmozott tudás intelligenciáját és koncentrálását, jutalmaztak fejlesztő szándékokat, de fenntarthatósága – éppen a taneszközök folyamatos előállítása hiányban – elbizonytalanodott, lényegében korrodált.

Megjegyzendő, hogy erre az időre a Katolikus kerettanterv messze igényesebben követte a kompetenciafejlesztésre utaló minőségi ugrást, mint a foldozgatott”kincstári”,

Az új kormány a kerettantervek sokaságát is hibáztatta, de mindenképpen bírálta a „műlisták” (műveltségtartalmak) kifejtésének hiányát. Helyreállította az előíró tantervet. ..”

Báthory Zoltán (2001): Maratoni reform, a magyar közoktatás reformjának története, 1972-2000. Önkonet, Budapest

Mihály Ottó (1990): Hatalommegosztás és képzési kínálat a
közoktatásban.
Felnőttképzés. 5-6. sz. 12-16.o.

Pőcze Gábor (1995): A NAT és a gyakorlat : a Nemzeti alaptanterv implementációja. Új Pedagógiai Szemle. 4. sz. 12-35.o.

Trencsényi László (2011): A maratoni sereg. Önkonet, Budapest

Trencsényi László (2014): A tartalmi szabályozás hosszú története – egy szemtanú magamentsége. In. uő. Impakt faktor. Fapadoskönyvhu Kiadó, Budapest, 378-389. o.

Trencsényi László (2014): A tartalmi szabályozás újabb játszmái – út a kerettantervekhez. Uo. 390-418.o.

Trencsényi László (2014): Kerettantervi bizottság (rövid történet) Uo. 419-424.o.

Trencsényi László (2015): Esszé az oktatásról. Élet és Irodalom.Július 31. 8-9.o.

Beküldte Trencsényi László rovatvezető, trencsenyi.laszlo@ppk.elte.hu

04
nov 2015
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK