: Búcsúznak az alapítók

Immár neveléstörténeti, oktatástörténeti tény, hogy a „pedagógiai intézet” nevű szolgáltató-fejlesztő intézmények kora lezárult, helyüket átvették a POK-ok. Jelképes, hogy ugyanebben az évben búcsúzott az élettől két legendás pedagógiaiintézet-alapító. A Pest megyei és a fővárosi intézet igazgatóinak hosszú életútja zárult le 2015-ben. Rájuk emlékeznek egykori munkatársai. Mi is búcsúzunk a Báthory Zoltán találó metaforájával „maratoni reformnak” nevezett időszak lajstromba foglalt „seregének” két jelentős tagjától.

Meszlényi Miklós (1927-2015). Oktatási szakértő, andragógus, a Pest Megyei Pedagógus-továbbképző Intézet volt igazgatója életének 89.évében, 2015. szeptember 27-én, Vácott elhunyt. Értelmiségi családból származott, korán elvesztette édesapját, félárvaként, saját kívánságára került a Kőszegi Katonaiskolába. Hadapródként amerikai fogságba került, majd a háború végén hazajött édesanyjához Gödre. Otthonuk megsemmisült az ostrom alatt, apai nagybátyja, a nemrég boldoggá szentelt Meszlényi Zoltán püspök segítette édesanyját és testvérét. A katonai tűzszerészeknél dolgozott, majd fizikai munkás, később bankalkalmazott lett. Eredeti pályaelképzelését feladva levelező tagozaton elvégezte az ELTE történelem-földrajz tanári szakát, majd Vácon tanított. Először a Kőkapui Általános Iskolában, majd a Gépipari Technikumban. Tanítványaival sokat kirándultak, gyalogos- és vízitúrákon vettek részt , kőzeteket gyűjtöttek, a természet megismerésére, szeretetére nevelte őket. Ez a szenvedélye, főképpen a kajakozás és az ásványgyűjtés idős koráig megmaradt, de a régi történelmi és földrajzi térképeket, könyveket is nagy becsben tartotta.

Szakmai felettesei kiemelték az iskolai munkából és a Pest Megyei Tanács V.B. Művelődésügyi Osztályára helyezték, ahol középiskolai előadó, majd az iskolai csoport, rövid ideig amellett a gazdasági csoport vezetője volt. Munkatársait a megyei vezető szakfelügyelők segítségével válogatta maga mellé, majd később a továbbképző kabinetbe. A kettős csoportvezetés nehézségét viselve, de elképzeléseit könnyebben megvalósítva végezte munkáját az ország legtöbb közoktatási intézményét fenntartó Pest megyében. A demográfiai helyzet okozta problémákat: óvodai-, majd iskolai férőhelyek bővítése, újak építése, a szakképző iskolák átvétele, a növekedő képesítés nélküli pedagógusok felvétele, tanfolyamainak elindítása, a vezetőképzés megszervezése, a szakfelügyelet átszervezése stb., sikeresen és eredményesen megoldotta munkatársai segítségével. Feladata lett az 1969. évi miniszteri rendeletből adódó pedagógus-továbbképző kabinet megszervezése, amihez nagy kedvvel és lelkesedéssel kezdett. Munkatársai elmondták, hogy már csoportvezető korában emlegette a külföldi példákat, az ún. pedagógiai asszisztensek beállítását az iskolákban, segítendő pedagógusok munkáját. Hasonlóan foglalkoztatta a szaktantermek kiépítése nagyobb iskoláinkban, az oktatás-technikai eszközök egyre gyorsabb és nagyobb számban történő bevezetése, az Iskola-televízió adásaihoz megfelelő számú tv-készülékek beszerzése, az írásvetítők és a magnetofonok, hangosított diasorozatok,majd a Super 8-as filmfelvevők és vetítők, később a zártláncú televízió stúdiók kiépítése, az iskolai könyvtárak fejlesztése stb.

Mindezek a Továbbképző Kabinet, majd a Megyei Pedagógiai Intézet igazgatása idején (1975-1987) valósultak meg. Pécelen létrehozta az Oktatástechnikai Laboratóriumot, ahol elkészültek a továbbképzéshez, a vezetőképzéshez szükséges nyomdai kéziratok, diasorozatok, kisfilmek, magnókazetták stb. Szentendrén a Móricz Zsigmond Gimnáziumban országosan is az elsők között zárt láncú tv-stúdió jött létre, Vácott bentlakásos tanfolyam, továbbképzésre alkalmas tantermek és szobák álltak 40 fő rendelkezésére 3 és 6 napos váltakozással. Erre nagy szükség volt az új tantervi felkészítések során, amikor a vezető szakfelügyelők és a továbbképzési felügyelők irányításával a szakfelügyelők és a tantárgyi munkaközösség -vezetők vettek részt éveken át 1977-től.

Már 1975-től kétévente megrendezésre kerültek a Pest Megyei Pedagógiai Napok rendezvényei Cegléden, Gödöllőn, Szentendrén, Érden és Vácott. Ezeken aktuális szakmai és tantárgy-pedagógiai előadások, korreferátumok hangzottak el országos hírű, OM és OPI előadóktól, egyetemi oktatóktól, szakemberektől és a megyében működő kollégáktól. Miklós állandó feladatunknak adta, hogy a látogatások és a továbbképzések alkalmával figyeljünk a kiváló eredményt elért pedagógusokra minden iskolatípusban. Megyénkben több Apáczai-díjas, Kiváló tanár-, tanító-, óvónő kitüntetéssel, Arany János megyei díjjal és sok különféle szakmai, társadalmi, mozgalmi kitüntetéssel rendelkező pedagógus volt. Közülük tartották a korreferátumokat, a továbbképzéseket, írták a megyei kiadványokat, amelyek két sorozatban jelentek meg: Műhelymunkák, illetve Segítünk címmel. Ebben az időben szervezték az egyetemek, a főiskolák és a tudományos szakmai szervezetek az ún. nyári akadémiákat, amire mindig tudtunk küldeni hallgatókat,azzal is jutalmazva a szakfelügyelők által javasolt kollégákat. Országos szervezésre kaptunk megbízást az orosztanárok nyári tanfolyamára és a mezőgazdasági gyakorlati oktatókéra. Miklós irányításával mindkettőt megoldottuk, és örömünkre szolgált az OM és az OPI illetékeseinek, de főképpen az ország minden megyéjéből részt vettek elismerései. Ami talán a legnagyobb elismerés volt: Miklós megbízása az OM és az OPI részéről, hogy az ország összes pedagógus-továbbképzőjét látogassa meg és tegyen jelentést. A különböző szervezeti felépítésű és feladatú intézményeket hangyaszorgalommal látogatta meg és országos jelentőségű jelentést írt róluk. Ennek értékelésére nálunk került sor, a „ mindenki másképp csinálja” mottóval . A tanácskozáson elhangzottak járultak hozzá,hogy később az OPI-ban létrejött Szaktanácsadó és Továbbképző Központ egységes útmutatást adott ki a megyéknek.

Ekkor határozták el azt a jó kezdeményezést is Lénárd Ferenc professzor úr javaslatára, hogy mi legyünk a „postaláda és archívum” valamennyi megye kiadványainak őrzésére. Ő pedig havonta összeállította és közzétette ezek bibliográfiáját a Pedagógiai Szemlében, valamint a Pedagógusok Lapjában. Ezek a mai napig is jól szolgálhatják a kutatókat. Erről a tanácskozásról és a Pest megyei tapasztalatokról akkoriban mindegyik szaksajtó és több napilap is beszámolt. Meszlényi Miklósnak köszönhető az elismerés.

Példaértékű volt másik kezdeményezése is, az ún. „belső továbbképzés”, amit munkatársainak szervezett és tartott kéréseiknek megfelelő szakemberek hozzájárulásával. Emlékezetes marad számomra az, hogy” egyszer elérjük, majd azt: nem mi fizetünk a kollégáknak a továbbképzéseken napidíjat és útiköltséget, hanem ők fizetnek nekünk a sok-sok új ismeretért!” Ezek mindig más-más helyszínen voltak, amelyeken megismertük a település nevezetességeit, hagyományait, majd vidám hangulatú ebéddel, vacsorával zárultak. Jelentős innováció fűződik nevéhez: a képesítés nélküli pedagógusok és támogató mentoraik team-munkája.

Volt kollégái, munkatársai, egykori tanítványai is szép emlékekkel szóltak róla, amikor halálhírét megtudták. Volt, aki arra emlékezett, miképpen segítette a pedagógus pályához, más a szakadatlan újító, kezdeményező ember említette, megint valaki arra utalt, hogy olyan vezető volt, akihez mindig bátran lehetett fordulni, mindig „nyitva volt szobájának ajtaja mindenki előtt”. Jó magam is osztom az előbbieket.

Beküldte Dr. Szabó Imre közoktatási szakértő, szamibt@digikabel.hu

*

Kaján László (1927 – 2015). 1950-ben Szegeden magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Itt kezdte el pályáját, 1954-ben Budapestre került. Több középiskolákban töltött be igazgatói feladatokat, közben a Pedagógusok Szakszervezetében is aktív tevékenységet folytatott. 1965-től kapott megbízást a Fővárosi Pedagógiai Intézet (FPI) vezetői feladatának ellátására, melyet 1990-ig, nyugállományba vonulásáig látott el. Lendületes, a problémák iránt fogékony, a munkatársait folyamatosan ösztönző, a csapatmunkát kiemelten kezelő vezetőként emlékeznek rá kollégái. Az MPT Fővárosi Tagozatának elnöke volt a hetvenes években. Az FPI vezetése alatt igazi műhelyként működött. Az intézmény gyakorlóhelye – a Fazekas Mihály Általános Iskola és Gimnázium – a módszertani ismeretszerzés, ill. bővítés székhelyévé vált. Kiemelkedő tevékenysége a szakfelügyeleti rendszer megszilárdításától a szaktanácsadói rendszer kiépítéséig és megszilárdításáig vezetett. Cikkei, tanulmányai elsősorban a Budapesti Nevelő című folyóiratban láttak napvilágot, melynek főszerkesztői munkáit hivatalból ellátta. Nyugdíjba vonulását követő kb. másfél évtizedben is foglalkozott oktatáspolitikai kérdésekkel. Munkásságát több alkalommal is kitüntetéssel ismerték el, így kapta meg 1978-ban az Apáczai díjat, 1990-ben a Földes Ferenc díjat, 1994-ben a Budapestért díjat. Tevékenységének tudományos feldolgozását a neveléstörténetnek fel kell dolgoznia. Álljon itt néhány publikációja a teljesség igénye nélkül:

  • Kaján László (1996): A szaktanácsadásról és néhány szakmai irányítási kérdésről a közoktatásban. Budapesti nevelő. 32. 78-85.

  • Kaján László (1995): A pedagógus-továbbképzés rendbetételének szükségességéről és lehetőségeiről. Budapesti nevelő. 31. 72-80.

  • Kaján László, Pavlik Oszkárné és Szép Károlyné (1993): Állásfoglalás a szaktanácsadásról. Budapesti nevelő. 29. 81-90.

  • Kaján László (1992): A pedagógusok továbbképzése és a tanulói teljesítményfeltárás az európai régió országaiban. Budapesti nevelő. 28. 56-64.

  • Kaján László (1992): Az óvodáskorú népesség intézményes nevelése az európai régió országaiban és pedagógiai irányzatai az USA-ban. Budapesti nevelő. 28. 16-26.

  • Kaján László (1992): Az óvodáskorú népesség intézményes nevelése és az óvodapedagógusok képzése az európai régió országaiban. Pedagógusképzés.

Beküldte Csillag Ferenc szakértő, fcsillag@freemail.hu

17
nov 2015
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK