: Elhunyt Harangi László

A jeles andragógus-művelődéskutató hosszú, küzdelmes élete végetért. A pályatárs, Csoma Gyula méltatásával búcsúzunk.

„Harangi László mindenese a magyar művelődéskutatásnak, andragógiának. Két esztendő híján hat évtizedes munkássága kiterjed a magyar művelődéskutatás és andragógia talán minden területére – hiánypótlásra, vagy új és még újabb szempontokra váró területeire bizonyosan. A Népművelési Intézet, a Művelődéskutató Intézet, illetve a Magyar Művelődési Intézet tudományos munkatársaként, főmunkatársaként és a Magyar Pedagógiai Társaság Felnőttnevelési Szakosztályának alapító elnökeként, mindig jó érzékkel és nagy tárgyismerettel talál rá azokra a területekre, amelyek a XX. század második felében újjá alakuló, modern hazai művelődéskutatás és a megalakuló hazai andragógia számára friss problémákat hoznak, nélkülözhetetlen tudást jelentenek. S mert attitűdjei így válnak érthetővé, hozzá kell tennünk, hogy Harangit mindenkor a társadalom (valóban a „köz”) művelődése érdekelte, érdekli, nem csupán a művelődés ezoterikus, elit változatai. Harangi László művelődéskutatóként és andragógusként határozza meg önmagát. Következetesen egymáshoz kapcsolja a – nálunk történelmileg egymástól elváló – két funkció- és intézményrendszer: a közművelődés, valamint a felnőttnevelés (oktatás, képzés) ügyeinek teoretikus, tudományos tárgyalását. Feltörve ezzel azt a máig hivatalos szemléletet, valamint szűnni nem akaró szakmai és közvélekedést, amely kizárólag intézményekre és átadandó műveltségi tartalmakra gondol, sosem a művelődőkre, a tanuló emberekre. Harangi hajlandó tehát művelődésként tekinteni a felnőttnevelésre (a felnőttoktatásra, a felnőttképzésre), illetve hajlandó nevelésként (oktatásként, képzésként) tekinteni a művelődésre, hajlandó kiterjeszteni a művelődéskutatási diszciplínát a felnőttnevelésre, az andragógiai diszciplínát pedig a művelődésre. Mégpedig nemcsak ahhoz a praktikus helyzethez igazodva, amelyben a közművelődés folytonosan átalakuló funkcionális és intézményi szerkezete, már elég régen, felnőttnevelési (oktatási, képzési) funkciókat is ellát, és egyben arra figyelmeztet, hogy a közművelődés, valamint a felnőttnevelés (oktatás, képzés) formális funkcionális és intézményi határai egymás számára korántsem átjárhatatlanok, és egymás felé tartó, szüntelen mozgásban vannak. Harangi a művelődés és a felnőttnevelés (oktatás, képzés) viszonyát a Durkó Mátyás által már az 1960-as években bemutatott művelődés- és nevelésbölcseleti rendhez igazítja, amely bizonyítani tudja a kultúraközvetítés-kultúraelsajátítás (a művelődés), a nevelés-nevelődés, a tanítás-tanulás, az önművelés, az önnevelés, az önképzés összetartozását, együttes értelmezésük lehetőségét, sőt elkerülhetetlenségét. És érvényesítésének szükségességét is a kultúraközvetítési-felnőttnevelési praxis mindennapi színterein.” (Csoma Gyula)

Hírhozója volt a „Felnőtt tanulók hete” elnevezésű rendezvénysorozatnak, melyet hazánkban is megpróbált honosítani.

Beküldte: Trencsényi László rovatvezető, trencsenyi.laszlo@ppk.elte.hu

23
dec 2015
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 hozzászólás
CÍMKÉK