Pikler Emmi

A Magyar Pedagógiai Társaság Kisgyermeknevelési Szakosztálya – mely közösség a magyarországi kisgyermeknevelés hosszú hagyományainak hungarikummá nyilvánításáért készül szót emelni – 2013 szeptemberében A Lóczy ma címmel szervez ülést. A hírneves módszertani gyermekotthon alapítójának emlékét a Pikler Emmi Alapítvány honlapja alapján ezúton idézzük fel.

(tovább…)

22
szept 2014
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Jeney Lajos emlékezete

1933-ban Biharnagybajomban született és 2014 augusztusában hosszú betegség után hunyt el Jeney Lajos DLA Ybl-díjas építész. Munkásságában összefonódott több segítő szakma és a közéleti elhivatottság. Állami típustervező intézet vezető szakembereként ismerkedett meg a nyugati világban a hetvenes években erőteljesen terjedő „közösségi centrumaival”, ezt az eszmét kísérelte meg Magyarországon meghonosítani. Vezető alakja lett az „általános művelődési központok” mozgalmának, a mezőhegyesi, a keceli többcélú épület közvetlenül is őrzi keze nyomát. Kritikus munkásságában nagy hangsúlyt kapott a nevelés-oktatás-művelődés téri kereteinek meghatározó szerepét hangsúlyozó szakmai hitvallás. Hirdetője volt a szakmai fegyelmet a felhasználók szándékaival, elképzeléseivel egyetemben érvényesítő, a közösségfejlesztés is szem előtt tartó épülettervezési modellnek.

(tovább…)

19
szept 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Buzás László emlékezete

100 esztendeje 1914-ben, Hatvanban született. 1934-ben szerzett tanítói oklevelet, majd filozófia-pedagógia szakon végzett Várkonyi Dezső Hildebrand tanítványaként. Nevét első sorban a csoportmunkáról megjelent könyvéről ismerjük. Azok közé a kutató-fejlesztő szakemberek közé tartozik, aki maradandót alkotott. Egyike volt azoknak, akik nehéz időkben, ha kellett bátran, ha kellett elegáns óvatossággal sikeresen átmentették a reformpedagógia eszmeiségét, és azokat a módszereket, amelyek a tanulók aktivitásának a fontosságára hívták föl a figyelmet. (tovább…)

06
aug 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A Magyar Holokauszttól a Párbeszédig – Záródokumentum

A FONS (Family of Nations Services) ökumenikus műhely, az Akadémiai Teológiai Főiskola, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem BTK Felnőttképzési és Művelődési Tanszéke és a Keresztény-Zsidó Társaság A magyar holokauszttól a párbeszédig címen konferenciát szervezett,  melyen a következő alapvető felismerésekben erősödtek meg:

(tovább…)

24
júl 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A holokauszt gyermekei

Megemlékezésül és emlékeztetőül a fasizmus magyarországi térnyerésének, az európai Vészkorszaknak kerek évfordulójára a Nobel-díjas regény, Kertész Imre Sorstalansága, Jorge Semprun alapművére, A nagy utazásra, nemkülönben Anne Frank naplójára és más  irodalmi értékű dokumentumokra is emlékeztetünk.

A tudományos feldolgozásokból felhívjuk a figyelmet Urbancsok Zsolt könyvére (tananyagára): A holokauszt gyermekei. A holokauszt gyermek szemtanúinak visszaemlékezése., Makó 2010.; Hosszú Gyula antológiájára: Utak a holokauszthoz, történetek a holokausztról, Debrecen, Pedellus Tankönyvkiadó, 2002, illetve az erdélyi zsidó származási honfitársainknak a bécsi döntések utáni kálváriájáról szóló dokumentumkötetre, melyet Márk Elemér szerkesztett (s adott ki). A mű címe: Egy osztálynyi történelem – Marosvásárhely 1939–1944. A Marosvásárhelyi zsidó polgári negyedik osztályának emlékkönyve 1943–44. tanévre.

Beküldte Trencsényi László a magyarországi Korczak-mozgalom akltivistája. trenyo@index.hu 

17
febr 2014
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Egy fizikatanár emléke

Az 1934. március 19-én -ben született kollégánkat a fizikatanárok Csákány Jutkaként ismerték, szerették és tisztelték. Nagyon sokunk számára ez a név előhív egy kedves, mosolygós arcot, egy örökmozgó, lelkes, az elveiért, elképzeléseiért kiálló, harcolni tudó ember emlékét. Azok a szerencsések, akik tanítványai, kollégái lehettek, nem felejtik el, hogy mindig számíthattak segítőkészségére, szakmai tudására, különösen akkor, ha a fizika tanításáról volt szó. Tankönyveivel és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatban végzett munkájával jelentősen elősegítette a fizikaoktatás fejlődését. Tisztelegjünk e kiváló ember, szakember és barát előtt azzal, hogy felidézzük munkásságát.

(tovább…)
14
febr 2014
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Búcsúztató B. Méhes Vera temetésén

Sokaknak Vera, néni, nekem Veruskám. Nagyon szeretted, hogy így hívlak, azt mondtad a gyerekkorodra emlékeztet. Apropó. Ahányszor elmegyek a Damjanich utcai házatok előtt, pedig elég gyakran járok arra, mindig rád gondolok. És ez már így is marad. Felnézek az erkélyre, és eszembe jut, amit meséltél, hogy anyád a május elsejei felvonulásokat onnan nézte, és délutánra spárgalevest meg habos rizst készített mindannyiótoknak. Te is csináltál nekünk egyszer ilyen gyümölcsös-tejszínhabos rizst, mikor meglátogattunk. Szép tálkákba hoztad be, „mindig szerettem a szépet”, mondtad, és valóban, ahányszor csak hozzád mentem mindig kis tányérkán várt az aprósütemény, a ropi és kávé: minden pátosz és nagyzolás nélküli ünnepi hétköznapok. (tovább…)

13
febr 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Elhunyt történelemtanításunk nagy öregje, Dr. Szabolcs Ottó

Meghatározó és megkerülhetetlen személyiség volt, aki egész életét a történelemtanítás ügyének, a történelemdidaktika oktatása, tanárnemzedékek nevelése és továbbképzése feladatának szentelte. Fáradhatatlan tudományszervező volt, konferenciák sorát szervezte, közéleti tevékenységének sokoldalúsága páratlan. Tanszéket, főosztályt vezetett, a Magyar Történelmi Társulat fáradhatatlan munkása volt pályája kezdetétől szinte haláláig. Aligha volt történelemtanár e hazában, aki nem ismerte legalább a nevét, ne olvasta volna írását, hiszen publikációs tevékenysége is utolérhetetlen volt. Ezernél jóval több írása jelent meg, önállóan írt és szerkesztett kötetei is százas nagyságrendűek, a maga után hagyott vaskos kéziratanyag szinte kimeríthetetlen forrása az utóbbi fél évszázad oktatástörténete kutatásának. Unger Mátyással együtt elkészített Magyarország története című munkája több évtizeden keresztül az egyetlen és agyonolvasott népszerűsítő országtörténetünk volt.

1927-ben született, 1949 és 1954 között volt az ELTE Bölcsészettudományi Karának a hallgatója. 1954 és 1957 között az MTA Történettudományi Intézetének az aspiránsa volt, majd 1957-től a Művelődésügyi Minisztériumban dolgozott, ahol egyik előkészítője volt az 1961-es oktatási törvénynek, majd az 1962-es reformtantervnek is. Igazi területe azonban szinte kezdettől a történelemtudomány és a történelemtanítás. 1959-ban a Magyar Történelmi Társulat szombathelyi vándorgyűlésén ő hirdette meg történelemtanításunk új alapelveit, melynek lényeges eleme volt a rákosista örökséggel való szakítás. 1962-től az újonnan megalakult Országos Pedagógiai Intézet tanszékvezető főiskolai tanára, majd főosztályvezetője volt. Nagyszerű csapatot hozott össze. Olyan nevek fémjelezték a vezetése alatt történelemtanításunk ügyét, mint , hogy csak a legismertebbeket említsük. Ennek a csapatnak az 1978/80-as, immár nem tananyag-, hanem követelményrendszer központú tanterv volt talán a csúcsteljesítménye. Mindig hangoztatta, hogy megtalálták az akkori rendszerben is azt a területet, amelyben a tanárok kibontakoztathatták magukat, és ez a módszertani szabadság kivívása volt, némi tananyagválasztási lehetőséggel kibővítve.

Egészen 1984-ig az ő kezében futottak össze a történelemtanítás országos ügyeinek szálai. Ez idő alatt a Magyar Történelmi Társulatban is aktív és vezető szerepet töltött be, 1977 és 1986 között a Társulat főtitkára, majd 1992-ig alelnöke volt. 1957-től 1989-ig nagy szakértelemmel szerkesztette az egyetlen történelemmódszertani folyóiratunkat, a Történelemtanítást. Haláláig tiszteletbeli elnöke maradt a jelenleg online változatban működő szakmai folyóiratnak. 1984 jelentős változást hozott életében, bár szakterülete nem módosult lényegesen. Hajdani egyeteme, az ELTE BTK történelemdidaktikusa lett, egyetemi docensi minőségben. Élete második negyedszázados időszakában a történelemtanárok nevelése lett a feladata, amit korábbi tudományszervezői és vezetői kvalitásait felhasználva professzori szinten végzett. Képes volt a rendszerváltást követően megújulni, és az új, decentralizáltabb oktatási rendszerben a helyét megtalálni. 1992 és 2009 között a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának az elnöke, utána tiszteletbeli elnöke volt. Itt is nagyot alkotott. Ügyesen kötötte össze a tanárképzés és a tanártovábbképzés ügyét, és igazi műhelyt hozott létre az egyetemen, melyben egyetemi hallgató és diplomás, de további szakmai fejlődést igénylő tanár egyaránt megtalálta a helyét és szerepét. Ügyesen vonta be ebbe a munkába legjobb egyetemi oktató és kiváló külsős (jogász, közgazdász, szociológus, államigazgatási szakember stb.) kollégáit. Színvonalas továbbképzések születtek, pezsgő publikációs tevékenység bontakozott ki szervező munkája nyomán, mint a korábbi években az Országos Pedagógiai Intézetben. Immár nem csupán a történelemtanítás, de

az egész társadalomtudományos nevelés ügyét szolgálta. Ugyanakkor kemény vitapartner is volt, kiállt szakterülete védelmében, ha nemtelen támadások érték azt, vagy egyszerűen csak ostobaságokat tapasztalt.

Szabolcs Ottó nemzetközileg is ismert, megbecsült szakember volt. Még OPI-s időszakában elsőként hívott történelemtanári továbbképzésekre nem csupán külföldi, de – a ’70-es években ez még nagy szó volt – nyugati előadókat is. Rendszeres résztvevője volt a különböző, többnyire kétoldalú nemzetközi történelemtankönyv egyeztetéseknek. Az 1980-as évek elejétől fokozatosan bevezette hazánkat a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaságba, melynek alelnöke is volt. Ő volt az első, aki hazánkat képviselte Braunschweigben a Nemzetközi Tankönyvkutató Intézet tankönyvegyeztető konferenciáin, valamint megszervezte a magyar történelem, földrajz és állampolgári ismeretek tankönyvek rendszeres Braunschweigbe szállítását. Kevés embernek adatott meg a volt szocialista országok módszertanosai közül, akinek oly nagy tisztelettel és elismeréssel adóztak történelemmódszertani munkásságáról a nemzetközi társaság nyugat-európai képviselői. Szinte a kezdetektől felkarolta a határon túli magyar történelemoktatás ügyét is. Már a ’70-es évektől rendszeres meghívottai voltak kárpátaljai, felvidéki, délvidéki kollégák is az általa szervezett tanácskozásoknak, konferenciáknak, majd a rendszerváltást követően rendszeresen szervezett továbbképzéseket az általuk képviselt területekre, főleg Kárpátaljára és a Felvidékre, de a Délvidékre is.

Szabolcs Ottó szakmai egyedülállósága talán éppen abban rejlett, hogy munkásságában szervesen kapcsolódott egybe múlt és jövő, elmélet és gyakorlat, a tudós történész, az oktatási szakember és a történelemtanár habitusa. Halála pótolhatatlan veszteség. Vele egy nagy generáció utolsó tagja ment el. Két emberöltőnyi, felettébb aktív tevékenység után vonult nagyon rövid, immár végleges nyugalomba. Méltán kapta életművére kitüntetései hosszú sorában utoljára, 2010-ben az Arany Katedra Díjat. Köszönjük Szabolcs tanár úr, búcsúzunk, kedves Ottó, nagyon fogsz hiányozni!

Beküldte Katona András, szerkesztő. Történelemtanítás. Katona.andras@btk.elte.hu

03
febr 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Emlékezés Rozsnyai Ilonkára

Mélyre néző szemek, kedvesen támogató, biztató mosoly, élet-barázdálta arc. Ez az első kép, ami eszembe jut Ilonka néniről. Előbb olvastam könyvét, és csak a könyv olvasása után találkozunk. A híres berzsenyis évekről szólt a könyv és Ilonka néni makarenkói és pedagógusi elkötelezettségéről, hitvallásáról.

(tovább…)

03
nov 2013
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Kocsis József halálára

74 évesen dr. Kocsis József nyugalmazott iskolai igazgató, Szentlőrinc Város Díszpolgára július 26-án súlyos betegségben elhunyt. Dr. Kocsis József a pécsi Tanítóképző elvégzése után tanítóként dolgozott Kacsótán és Szentlőrincen.

(tovább…)

04
okt 2013
SZERZŐ
ROVAT Emlékezés
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK