A mentortanári feladatokra való felkészülés vizsgálata a tanári kompetenciák tükrében

A kezdő tanárok pályaszocializációjának támogatásában kiemelt szereplők a mentorok, akik a mentorálttal való közvetlen kapcsolatukon keresztül vesznek részt a tanári kompetenciák fejlesztésében. A mentor szakmai és személyes támogatást, legfőképpen pedig mintát ad a pályakezdő számára, ezért elvárható, hogy a tanári kompetenciák teljes körével magas szinten rendelkezzen. Kutatásunkban azt mértük fel, hogy a gyakorlatvezető mentortanár végzettséget szerző tapasztalt pedagógusok, hogyan vélekednek a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott tanári kompetenciák fontosságáról, illetve hogyan ítélik meg saját felkészültségüket ezeken a területeken. A kérdőíves vizsgálatban 72 személy vett részt. Az eredmények azt mutatják, hogy a mentortanárok kiváló interperszonális készségekkel bírnak, és a leginkább kompetensnek az együttműködésen alapuló kapcsolatok kialakításában, a hiteles kommunikációban és a toleráns, bizalmi légkör megteremtésében érzik magukat. Azonban az is kiderült, hogy hiányosságokat mutatnak a digitális kor és a megváltozott tanulói igények által támasztott kihívások kezelésében.

Kulcsszavak: pályakezdő tanárok, bevezető támogatás, mentorálás, képzési és kimeneti követelmények, tanári kompetenciák, kompetenciafejlesztés

24
dec 2015
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Származási kategóriák és lemorzsolódás a középiskolában (1953–1962)

Az 1948 és 1962 között („a hosszú ötvenes években”, lásd Sáska, 2006) létező származási kategóriák rendszerével a magyar történeti szakirodalom eddig főleg a felsőoktatásba való bejutás szempontjából foglalkozott (Huszár, 2005; Ladányi, 1995; Sáska, 2006; Takács, 2008). A kategóriák azonban alapvetően befolyásolták a középfokú oktatást is: a beiskolázás során a szelekció eszközeként, a kor szóhasználatában „a szociális összetétel javítása érdekében” a munkás – paraszt származású diákokat részesítették előnyben (pozitív diszkrimináció), illetve korlátozták az osztályidegen kategóriába tartozó gyermekek bekerülését (negatív diszkrimináció) a középiskolába. A származási kategóriák gyakorlata számtalanszor előbukkant még az iskolai előmenetel során (értékelésnél, fegyelmi intézkedéseknél, társadalmi ösztöndíjak odaítélésénél stb.), majd a képzés lezárulásával, a továbbtanuláskor szintén felmerült a származás kérdése, a középiskola által adott ajánlások formájában. A kategóriák változatos (és egyáltalán nem következetes) alkalmazása egyfajta előzetes, mesterséges lemorzsolódást eredményezett a középiskolai- és főiskolai-, egyetemi felvételiknél. Tanulmányom a származási kategóriák sokszínű használatát elemzi az 1953 és 1962 közötti időszakot vizsgálva, egy vidéki gimnázium és szakközépiskola gyakorlatában. Az írás változatos forrásanyagon alapul: az iskolai irattári dokumentumok (jelentések, naplók, anyakönyvek) mellett figyelembe vettem a megyei és országos oktatásirányítás által kiadott utasításokat, rendeleteket – a központi direktívák összevetése a helyi megvalósulással érdekes tanulságokat eredményezett. A kutatás során személyes visszaemlékezéseket, a járási pártbizottságok által írt ajánlásokat és beiskolázási jelentéseket, továbbá központi párthatározatokat is felhasználtam.

Kulcsszavak: oktatástörténet, származási kategóriák, lemorzsolódás, szocialista pedagógia, társadalmi egyenlőtlenség

16
okt 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Egyéni tanulási utak Koppenhágában I.

Jelenlegi tanulmányomban a Koppenhágai Ifjúsági Életpálya-tanácsadási Centrum (továbbiakban KIÉC) és a Koppenhágai Ifjúsági Iskolahálózat (továbbiakban KII) működését, mindennapjait mutatom be, elsősorban az ott dolgozó és tanuló résztvevők nézőpontja, történetei alapján, rámutatva annak fontosságára, hogy az ott eltöltött időszak miért jelent fordulópontot az odajáró lemorzsolódott vagy a lemorzsolódás veszélyének kitett diákok számára. A felhasznált 20 interjút iskolavezetőkkel, tanárokkal, életpálya-tanácsadókkal, pszichológussal, döntéshozókkal és olyan volt diákokkal készítettem, akik a KII tanuló-központú pedagógiájának, támogató tanulási környezetének és a KIÉC-cel együttműködő intenzív életpálya-tanácsadásnak, megsegítésnek köszönhetően megszerették a tanulást, és visszataláltak az oktatás és/vagy a munka világába. Ezen kívül betekintést kaphatunk a tanulók és a helyi közösség igényeihez rugalmasan alkalmazkodó intézményhálózat sajátosságaiba négy kivételes intézmény bemutatásán keresztül, amelyek a következők: KIÉC, KII, Byhojskolen – Városi Iskola, Nye Veje – Új Utak. A tanulmány végén néhány javaslatot teszek a dán jó gyakorlatok alapján a korai iskolaelhagyás csökkentését elősegítő intézkedésekre, melyek megfontolás tárgyául szolgálhatnának hazai szinten a döntéshozók, valamint a releváns oktatási intézmények számára. I. rész: „Az általánosban kiábrándult voltam…de a Városi Iskolában felfedeztem valamiféle szuper erőt…, azt mondták, okos vagyok…vagyis ez megadta az esélyt, hogy valahogy meglepetést szerezzek magamnak, bízzak magamban” (A tanulmány II. része a Neveléstudomány 12. 2015. 4. számában jelenik meg)

Kulcsszavak: egyéni tanulási utak, tanuló-központú pedagógia, támogató tanulási környezet, tanár-diák viszony, ágazatok közötti együttműködés, intenzív életpálya-tanácsadás

16
okt 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Lemorzsolódás és a korai iskolaelhagyás trendjei

Az írás ismerteti a lemorzsolódás, valamint a korai iskolaelhagyás és a munkaerő-piaci átmenet kérdéskörét nemzetközi és hazai mutatók változásainak bemutatásával. A cikk bemutatja, hogy az elmúlt tíz évben hogyan alakult a magyar korai iskolaelhagyás mutatója az európai adatokhoz képest, milyen nemek szerinti, területi és életkori sajátosságokat különíthetünk el. Rámutat a korai iskolaelhagyás hullámzó adatainak okaira is. Kiemeli, hogy területileg szembetűnőek a különbségek. Észak-Magyarország adatai jelentősen meghaladják az országos átlagot és 2,5-szeres az arány a legkedvezőbb helyzetű közép-magyarországi régióhoz képest. A tanulmány bemutat egy új hazai indikátor-kísérletet is, amely még iskolarendszeren belül, a tanulói továbbhaladásról nyújt információt egyéni szintű tanulói adatok nyomonkövetésével. Az adatokból látható, hogy a lemorzsolódás leginkább a szakképzésben tanulókat érinti. Fontos azonban kiemelni, hogy a szakközépiskolai képzésben ugyanúgy jelen van, mint a szakiskolaiban és ugyan kis mértékben, de az általános iskolai képzésből is esnek ki tanulók.

Kulcsszavak: korai iskolaelhagyás, lemorzsolódás, szakképzés

16
okt 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A pedagógus kulcsszerepe a középfokú oktatásból történő lemorzsolódás megelőzését célzó jelző- és pedagógiai támogatórendszerben hazai és nemzetközi példák alapján

A középfokú végzettség megszerzése a méltányos társadalom megteremtésének alapja, ezért a korai iskolaelhagyási arány uniós szinten 10% alá történő csökkentése az Európai Unió 2020-as stratégiájának egyik prioritása. Az Európai Bizottság korai iskolaelhagyással foglalkozó szakértői munkacsoportjának nemzetközi kutatáson alapuló megállapításai szerint a lemorzsolódás megelőzésének egyik hatékony eszköze a korai jelző- és pedagógiai támogatórendszer kialakítása. A CroCooS – Előzzük meg a lemorzsolódást! című projekt keretében végzett háttérkutatás és korábbi szakmai tapasztalatok alapján elmondhatjuk, hogy a lemorzsolódás megelőzésében a tanárok kulcspozíciója tőke, amelyre építeni lehet a megelőző programok kialakításakor és egy komplex korai jelző- és pedagógiai támogatórendszer bevezetésekor. Világszerte nagy mennyiségű kutatási és gyakorlati tapasztalat halmozódott fel a megelőző és beavatkozó programok kapcsán, amelyek segíthetik mind a helyi, mind a rendszerszintű megoldások kialakítását. Jelen cikk európai és tengeren túli példákon keresztül az iskola és benne a pedagógus szerepét középpontba állítva mutatja be egy korai jelző és pedagógiai támogatórendszer legfontosabb elemeit.

Kulcsszavak: lemorzsolódás, végzettség nélküli iskolaelhagyás, korai jelző- és pedagógiai támogatórendszer, korai figyelmeztető jelek, tipológia

16
okt 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A Chapter from Hungarian Multilingual–Multicultural Education

A tanulmány egy nyelvpedagógiai kutatást mutat be, amely egy magyar multilingvális–multikulturális óvodában zajlott. Bevezetésképp leírja a pápai Fáy András Óvoda különös helyzetét, ahol 2008 szeptemberétől 23 külföldi család gyermekét fogadták. Az interdiszciplináris kutatás azt a fontos kérdést vizsgálja, hogy ebben a pedagógiai és nyelvpedagógiai szempontból igen komplex helyzetben hogyan tudják megtalálni az óvodapedagógusok, a gyerekek, a szülők, illetve az oktatáspolitikusok a közös nyelvi, kulturális és pedagógiai alapot a migráns és a magyar családokból jövő gyermekekkel való kommunikációban. Az elméleti háttér bemutatása után, amely a migránsok nyelvtanulásával és az akkulturációs stratégiákkal foglakozik, az ismertetés betekintést nyújt az óvoda kétnyelvű magyar–angol pedagógiai programjába. A tanulmány középpontjában a kutatási eredmények állnak, melyek a szocio-pedagógiai környezetet, az óvodai nyelvhasználatot és kommunikációt, illetve a nyelvpedagógiai módszereket és eszközöket tárják fel. A diszkusszió végkifejlete az a következtetés, miszerint Magyarországon egy új nyelvpedagógiai modell születésének lehetünk tanúi, mely jellemzőinek ismertetésével zárul a tanulmány.

Kulcsszavak: nyelvpedagógia, multilingvális és multikulturális óvoda, akkulturációs stratégiák, nyelvi és kulturális sokszínűség

12
júl 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Tanulási eredmények értékelése a korai kétnyelvű fejlesztésre felkészítő pedagógusképzésben

Jelen tanulmány egy nagyobb kutatási projekt része, amely az intézményes kétnyelvűséggel (CLIL: Content and Language Integrated Learning), a pedagógus-kompetenciákkal és a képzéssel foglalkozik. Mivel a pedagógus szerepe kiemelten fontos a korai kétnyelvű/kéttannyelvű nevelési-oktatási programokban, a jelöltek nézeteinek és tanulási eredményeinek megismerése és követése elengedhetetlen feladata a képzésnek. A tanulmány az ELTE TÓK-on folyó korai kétnyelvű fejlesztésre felkészítő speciális alapképzés egyik stúdiumának közelmúltban átalakult értékelési formáját vizsgálja. Bemutatásra kerül, hogy a hallgatók az adott kurzushoz tartozó portfólió elkészítése és védése során hogyan adnak számot a kívánatos tanulási eredmények eléréséről egy megújult vizsga keretében. A rövid szakirodalmi összegzést követően, ismertetésre kerülnek a portfólió fő elemei, valamint a létrehozott kreatív produktumokkal és az újszerű oktatásszervezési megoldással kapcsolatos hallgatói visszajelzések és értékelések. Kulcsszavak: tanulási eredmények, értékelés, pedagógusképzés, vizsga, portfólió, kétnyelvű fejlesztés (CLIL)

Kulcsszavak: tanulási eredmények, értékelés, pedagógusképzés, vizsga, portfólió, kétnyelvű fejlesztés (CLIL)

12
júl 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Célnyelven tanult tantárgyi tartalom értékelése a korai CLIL-ben

A célnyelven történő tantárgytanulás Magyarországon több tárgyat érint, mint amennyit a nemzeti alaptanterv előír. Ilyen a célország(ok) civilizációja tantárgy, mely mind az általános, mind a középiskolai kéttannyelvű programokban kötelezően szerepel, a középiskolákban érettségi tárgy. A célnyelvi civilizáció tantárgy sajátságos helyzete miatt annak értékelése nem támaszkodhat hazai hagyományokra olyan mértékben, mint a többi, ugyancsak célnyelven tanult, de a magyar NAT-ban is szereplő tárgy esetében. Ez a tény keltette fel a kutatói érdeklődést mind a célnyelven (ez esetben angolul) tanított civilizáció, mind egyéb angolul tanított tárgyak tanítása során született tanulói teljesítmények, eredmények értékelése iránt. A jelen tanulmány egy erre irányuló pilot- kutatás tapasztalatait osztja meg az olvasóval.

Kulcsszavak: CLIL, idegen nyelvi fejlesztés az általános iskolában, pedagógiai értékelés, értékelés és tanulás egysége, az értékelés, mint az önbizalomépítés egyik módja

12
júl 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Randomizált pedagógiai kísérletek a 21. században: in tempore opportuno

Tanulmányunkban a randomizált pedagógiai kísérletek 21. századi amerikai elterjedésének és a fogalom recepciójának felvázolására vállalkozunk. Elsőként a randomizált kísérletek fogalmának részletes elemzését adjuk, majd a randomizált kísérletek történetiségével, emberi és szervezeti kihívásaival foglalkozunk. Az Amerikai Pedagógiai Kutatók Szervezete (AERA) által kiadott hat impakt faktoros folyóirat utóbbi 13 évfolyamának cikkein, a címet, az absztraktot és a kulcsszavakat bevonva, tartalomelemzést végeztünk, amely jól jelzi a randomizált kísérletek megjelenését, jelenlegi és várható előretörését a nívós folyóiratokban. Korábbi munkánkban (Csíkos, 2011) már kifejtettük az Amerikai Egyesült Államokban 2001-ben elfogadott ’No Child Left Behind’ elnevezésű törvény és a rá egy évre, 2002-ben elfogadott Education Sciences Reform törvény lehetséges hatását a neveléstudományi kutatásokra. Mostani elemzésünk célja kettős. A randomizált kísérletek fogalmának még pontosabb körüljárásával az elmélet és a gyakorlat számára használható leírást szeretnénk adni erről a kísérleti típusról, továbbá a fogalom 21. századi recepcióját kísérjük figyelemmel a tartalomelemzés módszerével.

Kulcsszavak: randomizált kísérletek (randomized experiments), pedagógiai kísérletek (educational experiments), No Child Left Behind, tartalomelemzés (content analysis)

16
ápr 2015
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Magyarországi akciókutatások kritikai elemzése

Magyarországon a kétezres évek óta megnövekedett az akciókutatások iránti érdeklődés. Az oktatási szakértők a korábbinál hatékonyabb megoldásokat keresnek a praxis, a gyakorlat, a tanári kompetenciák és az iskolák minőségi fejlesztéséhez, melyek eszközéül szolgálhat az akciókutatás meghonosítása és széleskörű adaptálása. A szerzők bemutatják a magyarországi akciókutatások kialakulását, szerkezetét és változatait az első magyarországi akciókutatások keletkezésétől napjainkig. A tanulmány négy fő részből épül fel: elsőként a kutatók beszámolnak az akciókutatásban uralkodó nemzetközi irányzatokról; a kollaboratív és emancipált akciókutatásokról; a részvételi akciókutatásokról, a tanár kutató szerepéről; az iskolavilág akciókutatásokról; és a self-study kutatásokról. A mű második része az akciókutatásokat megelőző iskolakísérleteket és pedagógiai kísérleteket mutatja be az 1960-70-es években, külön figyelmet fordítottak a Gáspár-féle szentlőrinci iskolakísérletnek. A harmadik részt a Magyarországon az 1980-as évektől végzett akciókutatásnak nevezett programok elemzése alkotja, külön figyelmet fordítva Zsolnai József munkáságára. Végezetül a mű utolsó részében a kutatók bemutatják a magyarországi akciókutatásokat, illetve akciókutatásnak definiált kutatásokat a 90-es évektől napjainkig.

Kulcsszavak: akciókutatás-történet, iskolakísérletek, Szentlőrinc, akciókutatások Magyarországon, Zsolnai József, neveléstudományi kutatástörténet

16
ápr 2015
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK