The Growth and Decline of Research on the History of Adult Education in Contemporary Hungary: Trends and Issues of Historical Research from 1993 to 2013

This paper demonstrates how research on the history of adult education in Hungary has evolved in the last two decades according to major research themes and problem areas, and reflects on distinguished trends and issues of adult education research in the changing historical contexts. Furthermore, the paper underlines some key particularities of the rise and fall of research on the history of adult education in Hungary.

Keywords: comparative research, features of historical research on adult education in Hungary, trends and issues in research and development, andragogy

28
márc 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Trendkutatás és felnőttképzési innováció

A felnőttképzési intézmények programkínálatának megújításához és ezzel az élethosszig tartó tanulás attraktivitásának növeléséhez hasznos lenne, ha a képzéstervezők figyelembe vennék a szociológiai, szociálpszichológiai és marketing szempontú trend- és jövőkutatások eredményeit is. Ez a tanulmány a marketing, az innováció és az innovációmenedzsment releváns szakterületi kutatási eredményeinek és terminológiájának felnőttképzési adaptációs lehetőségeit elemzi.

Kulcsszavak: felnőttképzés, andragógia, trendkutatás, innováció, innovációmenedzsment

28
márc 2014
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A vizualitás új lehetőségei a felnőttkori tanulásban

Az esszé a felnőttkori tanulás olyan jelenkori alapkérdéseihez, mint az életen át tartó tanulás szemléletének általánossá válása, az átlagéletkor és az aktív életszakasz kitolódása, az új kommunikációs technológiák tömeges használata, kapcsolódva a tanulási környezet és stílus összefüggésrendszerében a vizualitás növekvő szerepével foglalkozik. A felnőttkori tanulásra sajátosan jellemző informális jelleg, valamint a nonformális szervezeti megoldások különösen érzékenyek az időtényezőre, mely hagyományosan tanulástervezési paraméter, ugyanakkor a felnőttek esetében az élet különböző dimenzióiban szintén alaptényező. A kép és idő filozófiájához (Nyíri, 2011) kapcsolódó pedagógiai adaptációs tételt megfogalmazva a szerző felhívja a figyelmet a felnőttek esetében az info-kommunikációs tanulási környezetben a tanulás hatékonyságát jelentősen javító vizualitás új lehetőségeire. Ferguson (1991) milleneum előtti korszakokra jellemző vizuális tanulásra vonatkozó Mind’s Eye szemléletet tükröző, a mában már konzervatívnak tűnő felfogást, a mai tanulási környezet, különösen az új információs technológiák átalakítják és megújítják. A szerző lényeges megállapítása, hogy a formális oktatás-képzés esetében érzékelhető újabb tanuláselméleti törekvések (Siemens, 2012), így a hálózati tanulás hatékony megvalósítását támogató konnektivista megközelítések a felnőttkori tanulásra, a vizuális tudásmegosztás új formáira ösztönzőek lehetnek.

Kulcsszavak: életen át tartó tanulás, felnőttkori tanulás, tanuláselméletek, tanulási környezet, vizualitás a tanulásban

28
márc 2014
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Értékkövető gondolatok az óvodai nevelés programjaiban. A magyar óvodai nevelés íve 1971–2013 – Szabadi Ilona emlékére

A tanulmány Szabadi Ilona emlékére készült. Az emlékezés ürügyén bemutatásra és elemzésre kerülnek az elmúlt 40 év óvodapedagógiai programjai, beleértve a jelenben érvényes programot is. Az írás azt vizsgálja, hogy az az óvodapedagógiai ív, amely a magyar óvodákat hungarikummá tette, milyen elveken és szemléleten nyugszik.

Kulcsszavak: Szabadi Ilona, óvodapedagógia, óvodai programok, óvodai nevelés

18
dec 2013
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Tanítható-e az erkölcs?

Lehetséges-e nem vallási erkölcsi nevelés a mai plurális világban? Milyen életkortól? Lehetséges-e az erkölcs iskolai tanítása? Homogén erkölcstan vagy multidiszciplináris tantárgy keretében inkább? Az ember- és erkölcstan mint optimális modell.

Kulcsszavak: erkölcstan, embertan, erkölcsoktatás, vallásoktatás

18
dec 2013
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Tanártípusok a Nyugat korának magyar irodalmában

A Nyugatban harmincnégy éves fennállása alatt az oktatáspolitika különös jelentőséggel bírt. Láthatjuk ezt abból is, hogy a századforduló, majd a 10-es, 20-as, 30-as évek magyar középiskolai oktatáspolitikai vitái nem a nyilvánosságot kizárva, hanem épp a legszélesebb nyilvánosságot bevonva zajlódtak, s ha éppen arra került a sor, akkor a Nyugat is biztosította a sajtónyilvánosságot ehhez. Mindez érthető, ha tudjuk, hogy a Nyugat három nemzedékének tagjai között pályakezdésüket, életútjukat megvizsgálva nagy számban találunk egykori tanárokat. A pedagógusi szerepkör, a mindenkori diskurzus megkívánta magatartásmód és az ezzel sokszor összeegyeztethetetlen vágyak, nézetek közt őrlődő tanár már-már archetipikus alakjává vált a kor irodalmának. Azóta sem volt a tanári szakma annyi alakkal reprezentálva irodalmunkban, mint éppen a Nyugat évtizedeiben. S bár igaz ugyan, hogy a tanári munka, a tanárszerep a századforduló költőinek, íróinak esetében ritkán jelentett életre szóló hivatást, vagy inkább szerepet, mégis egy olyan keretül és eszközül szolgált a számukra, melyben és mellyel módjuk nyílhatott a létezés sokrétűbb megtapasztalására és megtapasztaltatására. Ma ezek a művek nevelődési regénynek vagy iskolaregénynek címkézve kiemelt jelentőséggel bírnak az irodalmi kánonban. Kutatásomban egy eddig jobbára mellőzött szempont alapján egy lehetséges új olvasattal, a tanárregény-olvasattal próbálkoztam meg.

Kulcsszavak: tanár, irodalom, iskolaregény, tanárregény, Nyugat

18
dec 2013
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Konstruktivizmus és nevelés

A tanulmány a konstruktivista pedagógia alapgondolatainak a nevelés egész folyamatára való kiterjeszthetőségével, alkalmazásával foglalkozik. A legrészletesebben az erkölcsi nevelés, az értékrendszer elsajátításának kérdését vizsgálja. A konstruktivista tanulásszemlélet, amennyiben a tanulást tágan értelmezzük, a szocializáció, a nevelődés minden részfolyamatára alkalmazható. Az erkölcsi elképzelések, az értékek elsajátítása e felfogás keretében mint konstrukció, általában a személyiség fejlődése mint a személyiség konstruálása írható le. A tanulmány röviden bemutatja a szociális, valamint a „moderált” konstruktivizmus felfogását, összehasonlítva a részletesebben tárgyalt radikális konstruktivista alapelvekkel. Kitér az „igazság” és az „adaptivitás” fogalmainak az erkölcsi nevelés, az értékkonstrukció folyamatával összefüggő értelmezésére, a konstrukciós folyamatra, a társadalom elvárásainak érvényesíthetőségére, az iskola, a pedagógus szerepére. Bemutatja, hogy a 2013. szeptember 1-től Magyarországon kialakult erkölcstan oktatásban miképpen jelennek meg, vagy szorulnak háttérbe a konstruktivista megfontolások. A fogalmi váltás, az előzetesen kiépült rendszerek meghatározó szerepe, valamint a kontextuselv konkrét érvényesülésének konkrét vizsgálatával érzékelteti a tanulmány a konstruktivista pedagógia nevelés során történő érvényesítésének lehetőségeit.

Kulcsszavak: nevelés, erkölcsi nevelés, konstruktivista pedagógia

16
dec 2013
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Mikrotörténelem és pedagógiatörténet

A tanulmány felidéz néhány mozzanatot abból az évtizedes folyamatból, amely a nemzetközi és hazai történelemelméleti és történetfilozófiai vitákat jellemezte, és amelyek egyik hozadéka a mikrotörténelem megjelenése volt. A mikrotörténeti megközelítések rövid bemutatását követi annak felvetése, hogy vajon a pedagógiatörténet él-e a mikrotörténeti szemléletmód adta lehetőségekkel. Példaként egy, a dualizmuskori néptanítóság témakörében született olyan munkát elemez a tanulmány, amely tudatosan fókuszált a mikrotörténeti megközelítésre, és egy korabeli néptanító egyedi életének tényeiből tudott általánosabb következtetésekre jutni.

Kulcsszavak: történeti megismerés, mikrotörténelem, pedagógiatörténet, néptanító (tovább…)

Elitszociológia és neveléstörténet-írás

A szociológia és a neveléstudomány hazai viszonya több évtizedes múltra tekint vissza, de az elitszociológia és neveléstörténet-írás csak a legutóbbi időkben lépett egymással kapcsolatba. Az oktatástörténet számára fontos elittörténeti munkák köre attól függ, hogyan definiáljuk az elitet. A népszámlálások, statisztikai adatfelvételek a széles értelemben vett iskolázott elitről – a diplomásokról – már másfél évszázada általánosságban beszámolnak. Személysoros, modern történetszociológiai adatbázisokat az egyetemre járókról, illetve a diplomásokról két kutatássorozatból nyerhetünk: a Szögi László vezette 1790–1918-as peregrinuskutatásokból és a Karády Viktor és Nagy Péter Tibor vezette 1850–1950 diplomáskutatásból. E kutatások révén – néhány elpusztult anyakönyvet, diplomakönyvet nem számítva – teljes képet nyerhetünk a hazai és külföldi egyetemre járókról, több százezer személyről. Az iskolázottsági csúcselit (egy sokkal szűkebb elitcsoport) eredményeit a mintavétel alapvetően meghatározza. Az egyik módszer Huszár Tibor és Kovács I. Gábor koordinálta kutatáshoz kötődik: szféránként meghatározott számú szereplőre terjed ki a kutatás. A másik módszer a Karády-Nagy-féle reputációs elit kutatás: ez esetben azok tartoztak az elitbe, akik az egyes korokban ismert és ismerendő személyek voltak – akik önálló szócikket kaptak a legfontosabb nemzeti lexikonokban.

Kulcsszavak: elitszociológia, neveléstörténet, reputáció, szelekció, Magyarország, társadalomtudománytörténet, 19. század, 20. század (tovább…)

Tendenciák és eredmények a nőnevelés-történet nemzetközi kutatásában

A tanulmány – mely a szerző tágabb, a lánynevelés és a női művelődés XVIII–XIX. századi történetét feltáró kutatásaihoz illeszkedik – historiográfiai összefoglalást nyújt arról, hogy a nőnevelés történetének kutatásában melyek a legfontosabb irányzatok. Kritikai áttekintést ad arról, hogy milyen fontos szakirodalmak és forráskiadványok születtek az elmúlt 100-120 évben a nyugati világban, jelezve az egyes országokban, eltérő történelmi korszakokban megfigyelhető sajátosságokat a témaválasztást és a forrás-kiválasztást illetően. A nőtörténet és a nőnevelés-történet kutatása, illetve (tágabban) a történelem gender szemléletű feltárása napjainkban mind a történettudomány, mind pedig a neveléstörténet egyik leginkább virágzó területe, jól kidolgozott elméleti és módszertani alapozással, amely napról napra dinamikusan fejlődik, és – inter- és multidiszciplináris közelítésekre támaszkodva – mind jobban átformálja, árnyalja az előző korokról való ismereteinket. Külföldi és hazai szerzők ezrei próbálják kutatásaikkal és műveikkel bizonyítani, hogy a nőtörténet és nőnevelés tanulmányozása nem másodrangú tevékenység, hanem a történettudományi-neveléstörténeti kutatások szerves része, azok kiteljesítője. Mindez karöltve jár azzal a folyamattal, ahogyan a bölcseleti tudományok legkülönbözőbb területein – például az irodalomtudományban, a pszichológiában, a szociológiában, az etnográfiában, a művészettörténetben, a színháztudományban, a filozófiában stb. – is megjelenik a női látásmód. A tanulmány ennek hazai kiteljesítéséhez szeretne adalékokat nyújtani.

Kulcsszavak: nőnevelés története; historiográfia; gender kutatások (tovább…)