Az oktatáspolitika műveltségképe

A tanulmány a hazai felsőoktatás-politika műveltségképének alakulását vizsgálja a rendszerváltástól napjainkig. Elemzi a posztindusztriális társadalom és gazdaság sajátosságait, a posztindusztriális korszak oktatásának jellemzőit, illetve az egyetem értelmiségképző szerepének átalakulását a középkori egyetemtől a huboldti egyetemen át a szolgáltató egyetemig. Végezetül a tanulmány bemutatja a magyar felsőoktatási törvényekben és a kormányzat felsőoktatási stratégiájában az értelmiség, az értelmiség-képzés, a műveltség és a szakember-képzés szavak előfordulásának gyakoriságát, és kontextusát. A törvények és a koncepció szóhasználata tükrözik a gazdasági és politikai mozgásokat. A rendszerváltást követően elmozdul a társadalmi, gazdasági szerkezet a posztindusztrializáció felé. A 2010. évi kormányváltást követően egy „visszaiparosítási” politika tapasztalható, amely a szakértelmiségi műveltségkép felé történő visszamozdulást eredményezett.

Kulcsszavak: műveltségkép, posztindusztrializáció, értelmiség-képzés, szakértelmiség

29
márc 2017
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Empirikus kutatás a sportszakmai képesítési rendszerről – II. rész

E tanulmánynak a Neveléstudomány 2016. 3. számában megjelent első része (DOI: 10.21549/NTNY.15.2016.3.7) számot adott a kutatás módszereiről, megmagyarázta a képesítési rendszer fogalmát, bemutatta a jelenleg elérhető sportszakmai képesítéseket, majd górcső alá vette azok történeti alakulását és a szak- és felnőttképzés, valamint a felsőoktatás területén szerezhető képesítések helyzetét. A cikk most olvasható második része a nemformális szektorban szerezhető képesítéseket tárja fel, továbbá beszámol a társadalmi partnerek képesítési rendszerről alkotott véleményéről, végül pedig összefoglalja a kétrészes cikksorozat tanulságait.

Kulcsszavak: képesítési rendszer, képesítési keretrendszer, kompetencia, tanulási eredmény, munkaerőpiac, sportszakmai képesítési rendszer, sport képesítések, sport szakmacsoport, szakképzés, felsőoktatás, nemformális

21
dec 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A pedagógustársadalom érzelmi térképe

A tanulmány egy nagyobb kutatás pedagógusokat vizsgáló szeletét mutatja be, amelynek adatfelvétele 2014- ben zajlott le. A pedagógusok érzelmi jellemzőit feltáró-leíró oldalról mutatjuk be. Az érzelmi intelligencia fontossága a sikeres mindennapi életben mára ismert és elfogadott tény (péládul Ciarrochi és mtsai., 2001; Goleman, 2008). Azt is jól látjuk, hogy a pedagógusszakma gyakorlása és a pedagógus léttel járó terhelések rendelkeznek egy sajátos mintázattal. A magyar pedagógustársadalom tagjai a gyakori változások, a munkafeltételek, a szakmai szerep presztízse és még számos más ok miatt a kiégés szempontjából veszélyeztetettek. A kiégés megelőzésében, a hatékony munkaszervezésben és a kihívásokhoz való alkalmazkodásban nagy szerepe van az érzelmi kompetenciának. Jelen tanulmány célja, hogy leírja és értelmezze a pedagógusok érzelmi intelligenciájának mintázatát: milyen a pedagógusok érzelmi intelligenciája, továbbá pontosan hogyan szerveződnek érzelmi részképességei, hol találhatók az erősségek és mely területeken lenne szükség intervencióra. Feltártuk, hogy van-e különbség a pedagógusok érzelmi kompetenciájában a nemüktől, az életkoruktól, a végzettségüktől, a munkatapasztalatuktól és a munkahelyük típusától függően. A kutatás 496 fő bevonásával zajlott, az ország minden területéről és mindenféle intézménytípusból, tehát a feltárt jellemzők erőteljes tendenciát írnak le a magyar pedagógusok érzelmi sajátosságairól. A kutatás eredménye aktuális helyzetleírás 2014 tavaszáról, melyből felrajzolható a mai magyar pedagógustársadalom érzelmi térképe. A leírás, az érzelmi intelligencia profil alapján továbbá azonosíthatóak olyan pontok, ahol intervencióra van szükség, hogy a pedagógusok hatékonyabbak legyenek a szakmai- és a mindennapi életükben.

Kulcsszavak: érzelmi intelligencia, pedagógustársadalom, érzelmi jellemzők

21
dec 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Empirikus kutatás a sportszakmai képesítési rendszerről – I. rész

Jelen tanulmány egy, a képesítési rendszer sajátosságait vizsgáló doktori kutatás részét képezi. Az az előfeltevés, miszerint a képesítések is átesnek egyfajta evolúciós folyamaton, beigazolódni látszik: bizonyos képesítések megszűnnek, miközben újak létesülnek, más képesítések azonban sokáig megmaradnak ugyanazon vagy esetleg más név alatt. A sportszakmai képesítési rendszer vizsgálata több szempontból volt érdekes és hálás feladat: a formális szektorban behatárolható számú képesítésük van, jelen vannak a szakképzés és felsőoktatás minden szintjén, ráadásul a sport (köztük az egyik legfőbb magyarországi képzőintézmény) a közelmúltban kiemelt támogatást kapott, ami hatást gyakorolt a képesítési rendszerre is. A tanulmány a sportszakmai képesítések történetének, fajtáinak, szintezésének megjelenítésén keresztül példákat mutat arra, milyen okok vezethetnek egy adott képesítés sikertelenségéhez, vagy éppen hogyan élhetnek tovább más képesítések. A szerző fő szakterülete a képesítési rendszerek és keretrendszerek átalakulásának vizsgálata, amelyet egyfelől nemzetközi testületekben, másfelől a hazai implementáción keresztül is nyomon követ – ezt egészíti ki a sportszakmai képesítési rendszerre vonatkozó, mikroszintű kutatás.

Kulcsszavak: képesítési rendszer, képesítési keretrendszer, kompetencia, tanulási eredmény, munkaerőpiac, sportszakmai képesítési rendszer, sport képesítések, sport szakmacsoport, szakképzés, felsőoktatás, nemformális

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Munka- és élet-értékváltozások iskolaelhagyók körében

A tanulmány azt a célt szolgálja, hogy alapot nyújtson egy lemorzsolódást jelző rendszernek a kidolgozásához. A bemutatott vizsgálat rész – mely egy komplex kutatás egyik komponense csupán – célja, hogy feltárja az is – kolai lemorzsolódás és az újratanulás időszakára jellemző értékváltozásokat és hangulatingadozásokat. A vizsgálatok középpontjában olyan fiatalok álltak, akik bár elszenvedték és átélték az általános iskolai vagy szakképzésből történő lemorzsolódást, újra képesek voltak iskolapadba ülni, és felzárkóztató képzésen (OKJ vagy TÁMOP) részt venni, mely által a munkaerőpiacon felhasználható képzettséget szerezhettek. A vizsgálat újdonsága, hogy kevés az arra vonatkozó hazai és nemzetközi szakirodalom, amely az iskola félbe hagyása és az újra tanulás közötti időszakot elemzi. A felmérések három különböző megyében készültek, 58 fővel. A vizsgálatban személyes beszélgetést, az Oerter-féle értékkört és a Borgen-Amundson hullámvasút modell mintájára készített, tanuláshoz kapcsolódó érzelmi görbét alkalmaztuk az egyének életútjának megismerésére és az iskolához fűződő érzelmeik változásának feltárására. A hipotézis – mely szerint a lemorzsolódottak érzelmi dinamikája a munkanélküliség hullámvasút görbéjéhez hasonlóan leírható és vizsgálható; többségénél a tanulás helyébe a munka lép az újratanulásig, ugyanakkor az újbóli tanuláskor a szerepeik módosulásával értékrend változás tapasztalható – megerősítést nyert.

Kulcsszavak: lemorzsolódás, szakképzés, tanulás

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Jólét–jóllét mutatók segítő szakmában dolgozók körében

A témához kapcsolódó nemzetközi társadalomtudományi és egészségtudományi szakirodalomban számos kutatás foglalkozik az emberek egészségi állapotával. Ezekben a kutatásokban gyakran választanak olyan populációt, amely speciális munkahelyhez kötődik, így nem egyszer az egészségügyben dolgozókhoz, illetve azok munkakörülményeihez. Alapul véve a nemzetközi tapasztalatokat, kutatásunkban speciális populációt választottunk, egy – a segítő szakmában dolgozó – krónikus pszichiátriai betegekkel foglalkozó intézmény szakembereit. Választásunk azért esett rájuk, mert az egészségügyi szektor dolgozóira a kilátástalanság, az általánossá váló bizonytalanság megélése, a jólét–jóllét kontextusának változása jellemző így az egészségi állapotuk feltérképezéséhez az egészségügyi szektorra jellemző visszafordíthatatlan folyamatokat is be tudtuk kapcsolni a vizsgálatba. A jólét – jóllét témakörével foglalkozó kutatások közös jellemzője, hogy túlnyomó részük a szubjektív egészségi állapotot vizsgálja kérdőíves felméréssel, önbecslés alapján. A kérdőívek gyakran tartalmaznak olyan kérdéseket, melyek az egészségi állapotot befolyásoló társadalmi környezetre, illetve a megkérdezettek anyagi helyzetére is kitérnek. Ez azt jelenti, hogy sok kutató társadalomtudományi kontextusban is vizsgálja az egészségi állapotot meghatározó összetevőket. További szempontunk volt, hogy a szubjektív egészségmutatók mellett az objektív egészségi állapotot is felmérjük, mert az volt a fő hipotézisünk, hogy a mutatók többsége feltehetően egybeesik. Azonban feltételezésünket a vizsgálatunk nem igazolta.

Kulcsszavak: jólét–jóllét, egészségi állapot, segítő szakma

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Szakmai-politikai nézetek és ideológiák az V. Nevelésügyi Kongresszuson

Jelen tanulmány célja az, hogy néhány történeti és szociológiai összefüggés feltárásának segítségével bővítse ismereteinket az 1970-es évek egyik jelentős szakmai és oktatáspolitikai eseményéről, az V. Nevelésügyi Kongresszusról. Vizsgált témánknak kevés szakirodalma van, s ezek többsége is csak érintőlegesen foglalkozik a Kongresszus szerepével (Báthory, 2001; Halász 1984; Kelemen, 2003, 2007, 2015; Trencsényi, 2011). A kutatás a hatvanas évek második felének politikai helyzetének felvázolása után arra keresi választ, hogy milyen csoportok vettek részt, és, hogy ezek a csoportosulások milyen szakmai-ideológiai nézeteket képviseltek a Kongresszuson. Eredményeink szerint a kongresszus az új gazdasági mechanizmus ellenes politikai, szakszervezeti és pedagógiai erők fóruma volt, s a résztvevők szakmai-ideológiai nézeteikben az 1961-es iskolareform elveit hirdették.

Kulcsszavak: V. Nevelésügyi Kongresszus, szakmai-ideológiai nézetek, oktatáspolitika

11
okt 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A hazai pedagógia szaksajtó-kutatás történetéhez: a Pedagógiai Szemle genezise

Az utóbbi bő évtizedben intenzív kutatások kezdődtek meg a hazai nevelésügy 1945-öt követő időszakáról. És bár ez a korszak időben közel van, mégsem akadályozta az ebből fakadó személyes érintettség a kutatásokat. A kutatók változatos témák iránt érdeklődve, változatos kutatásmódszertant választva próbálják meg nemcsak feltárni, hanem megérteni a korszak személyi mozgásait és intézményi változásait. Mivel az 1948-at követő időszakban – a szó legszorosabb értelmében – radikális változások történtek (nemcsak a hazai oktatásügy területén), még ma is elmondható, hogy ismereteink bővítésre szorulnak, annak ellenére, hogy már számtalan kérdésben sikerült körvonalazni, rekonstruálni az eseményeket. Jelen munkámmal én is egy „fehér folt” megvilágítását tűztem ki célul: az ötvenes évek hazai sajtóátalakulásának részeként megalakult Pedagógiai Szemle – mely ma már Új Pedagógiai Szemle címmel jelenik meg – genezisének vázlatos megrajzolásával.

Kulcsszavak: neveléstörténet, ötvenes évek, sajtótörténet, sajtókutatás

11
okt 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Tabuk és bizalom szerepe az iskolai erőszak szempontjából

A tanulmányban egy budapesti szakközép- és szakiskolában végzett esettanulmány részeredményét mutatjuk be, az iskolai erőszak vonatkozásában jelenlévő tabukat és a tanulók felnőttek iránti bizalmát. E két témában főként nemzetközi szakirodalomra tudtunk támaszkodni, melyek arra mutatnak, hogy az iskola szereplőinek egymásba vetett bizalma alapja lehet a bántalmazással kapcsolatos jelzőrendszer eredményesebb működésének. A kérdőíves vizsgálatra, interjúra, fókuszcsoportos beszélgetésre és dokumentumelemzésre épült kutatással kiderült, hogy a vizsgált iskolában nincs összefüggés a különféle erőszakos viselkedéstípusok előfordulási gyakoriságának érzékelése és a között, hogy jeleznek-e a tanulók egy felnőttnek, ha tudomásukra jut, hogy valaki bántalmazás, zaklatás áldozatává válik, viszont az őszinte és nyílt légkör segíti a bizalom kialakulását, ami pedig összefüggést mutat az iskolában dolgozó felnőtteknek adott jelzésekkel. Az is látszik, hogy az osztályfőnöknek kulcsszerepe van ebben. A mikrokörnyezet különböző nézőpontokból történő vizsgálata lehetőséget adott olyan mélyebb összefüggések megismerése, amelyek tudatosítása az iskola szereplőiben befolyással lehet az adott iskolában megjelenő erőszak visszaszorítására és akár hosszú távú megelőzésére.

Kulcsszavak: iskolai erőszak, bizalom, őszinteség, tabuk

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Kreativitás és köznevelés: A Nemzeti alaptanterv kreativitás-felfogásának kritikai vizsgálata

Az elmúlt 20 évben a kreativitás nevelésben és oktatásban betöltött szerepe jelentős mértékben felértékelődött. Világszerte számos ország a diákok kreativitásának fejlesztésében látja a gazdasági versenyképesség növekedésének, valamint a társadalmi és egyéni jólét megteremtésének esélyét. A kreativitás iskolai fejlesztésnek sikeressége tantervi tényezők függvénye is. A tanulmányban bemutatott kutatás célja a 2012-es Nemzeti alaptanterv (Nat) által közvetített kreativitás-felfogás feltárása és annak kritikai elemzése volt tartalomelemzés módszerével. A tartalomelemzés alapját a kreativitás explicit megnevezéséhez kapcsolódó kulcsszavak megjelenésének helye, gyakorisága és szemantikai kontextusa képezte. A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy bár a kreativitás a Nat visszatérő eleme, azonban az eltérő arányokban és mélységekben jelenik meg a közös célokban, a különböző műveltségterületeken és képzési szakaszokban. A kreativitást a Nat minden műveltségi terület és képzési szakasz számára releváns kereszttantervi fejlesztési területként nevezi meg. A kreativitás a leggyakrabban a Művészetek területen jelenik meg, négy műveltségterület pedig egyáltalán nem nevezi meg a kreativitást (Ember és társadalom, Ember és természet, Földünk és környezetünk és Idegen nyelvek). A Nat-ban a kreativitás nem kerül meghatározásra és csak néhány műveltségterület segíti annak értelmezését. A Művészetek és Matematika műveltségi területeken külön fejlesztési feladatok támogatják a kreativitás kibontakozását. Megállapítható, hogy a tantervben egy világosabb, belső ellentmondásoktól mentes, következetes kreativitásmegközelítésre van szükség.

Kulcsszavak: kreativitás, kreativitás és oktatás, kreativitásra való nevelés, tanterv, Nemzeti alaptanterv, tartalomelemzés

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK