Kreativitás és köznevelés: A Nemzeti alaptanterv kreativitás-felfogásának kritikai vizsgálata

Az elmúlt 20 évben a kreativitás nevelésben és oktatásban betöltött szerepe jelentős mértékben felértékelődött. Világszerte számos ország a diákok kreativitásának fejlesztésében látja a gazdasági versenyképesség növekedésének, valamint a társadalmi és egyéni jólét megteremtésének esélyét. A kreativitás iskolai fejlesztésnek sikeressége tantervi tényezők függvénye is. A tanulmányban bemutatott kutatás célja a 2012-es Nemzeti alaptanterv (Nat) által közvetített kreativitás-felfogás feltárása és annak kritikai elemzése volt tartalomelemzés módszerével. A tartalomelemzés alapját a kreativitás explicit megnevezéséhez kapcsolódó kulcsszavak megjelenésének helye, gyakorisága és szemantikai kontextusa képezte. A kutatás eredményei rávilágítottak arra, hogy bár a kreativitás a Nat visszatérő eleme, azonban az eltérő arányokban és mélységekben jelenik meg a közös célokban, a különböző műveltségterületeken és képzési szakaszokban. A kreativitást a Nat minden műveltségi terület és képzési szakasz számára releváns kereszttantervi fejlesztési területként nevezi meg. A kreativitás a leggyakrabban a Művészetek területen jelenik meg, négy műveltségterület pedig egyáltalán nem nevezi meg a kreativitást (Ember és társadalom, Ember és természet, Földünk és környezetünk és Idegen nyelvek). A Nat-ban a kreativitás nem kerül meghatározásra és csak néhány műveltségterület segíti annak értelmezését. A Művészetek és Matematika műveltségi területeken külön fejlesztési feladatok támogatják a kreativitás kibontakozását. Megállapítható, hogy a tantervben egy világosabb, belső ellentmondásoktól mentes, következetes kreativitásmegközelítésre van szükség.

Kulcsszavak: kreativitás, kreativitás és oktatás, kreativitásra való nevelés, tanterv, Nemzeti alaptanterv, tartalomelemzés

11
okt 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Logopédusképzés és -továbbképzés hazánkban

A gyógypedagógus-logopédusképzés hazánkban több, mint száz éves múltra tekint vissza. Ezen idő alatt sok szerkezeti és tartalmi átalakuláson ment keresztül. A felsőoktatási intézmények mind a jogszabályi előírásoknak, mind a munkaerő-piaci elvárásoknak igyekeznek megfelelni. Ezáltal olyan szakemberek képzését kívánják biztosítani, akik elméleti és gyakorlati tudásukkal helyt tudnak állni a hétköznapokban, emellett képesek új ismeretek elsajátítására, önmaguk továbbképzésére. A tanulmány a jelenleg fennálló logopédusképzésre fókuszál. Öszszegzi a képzési lehetőségeket és helyeket, valamint bemutatja a továbbképzéseket.

Kulcsszavak: logopédusképzés, továbbképzés, mesterképzés, szakvizsga

10
júl 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Az iskolai erőszak és zaklatás megelőzésére és visszaszorítására irányuló beavatkozási programok metaelemzése

A tanulmányban bemutatjuk az iskolai erőszak és zaklatás visszaszorítása és megelőzése érdekében végzett beavatkozások jellemzőit, az eredményesség vizsgálatához kapcsolódó kutatások tapasztalatait. Mivel folyamatosan napirenden van az iskolai erőszak és zaklatás kérdése, ezért tanulmányunkban azokat a nemzetközi kutatásokat elemezzük, amelyek a prevenció illetve az erőszak visszaszorításának hatékonyságát, iskolához illeszkedését keresték. Kiindulásként az erőszak és zaklatás fogalmakat definiáltuk, majd sorra vettük a szempontokat, amelyek mérlegelése egy kidolgozásra kerülő program esetében szükségesnek látszik. Alátámasztjuk, hogy bár korábban az erőszak kapcsán alapvetően az egyénre (gyermekre, tanulóra) irányult a figyelem, ma sok kutató szerint az iskola az egyik fontos terep, ahol kutatható ez a téma és ahol az erőszak-megelőzésére és visszaszorítására végzett beavatkozások eredményesen folyhatnak. Egyre inkább hangsúlyozzák, hogy eközben tekintettel kell lenni az érintettekre és érdekeltekre a kigondolástól az implementáláson át az értékelésig tartó folyamatban. A kutatások azt mutatják, hogy nagy figyelmet kell fordítani a tanulókkal való bánásmódra, nehogy kárt okozzanak az abúzust elszenvedők esetében, de biztonságosan elérjék azokat a személyeket, csoportokat is, akik az erőszakban akármilyen szempontból érintettek. Az iskolai erőszak-ellenes programok, valamint elemzésük megismerése segítheti a szakembereket is a megfelelő program összeállításában, bevezetésében és értékelésében.

Kulcsszavak: iskolai erőszak, iskolai zaklatás, beavatkozási programok

10
júl 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Én-központú hálózatok kvalitatív elemzése

A tanulmány a hálózatkutatás egyik ágára, az Én-központú hálózatok elemzési lehetőségeire hívja fel a figyelmet. Bemutatja a strukturálatlan hálózatkártyák jellemzőit, valamint a Koncentrikus körök módszerére alapozva tárgyalja a strukturált és sztenderdizált, illetve a strukturált nem sztenderdizált hálózatkártyák Én-központú hálózatok elemzésében betölthető funkcióját. A tanulmány hangsúlyozza a módszertani trianguláció jelentőségét az empirikus vizsgálatokban, továbbá olyan technikákat mutat be, amelyek a kvalitatív és a kombinált vizsgálatok számára egyaránt jelentőséggel bírnak.

Kulcsszavak: Én-központú hálózatok, hálózatkártyák, koncentrikus körök módszere, módszertani trianguláció, kvalitatív strukturális elemzés

10
júl 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Dráma és pedagógia. A drámapedagógia aktuális kérdéseiről

Dráma a nevelésben: cselekvésen keresztül létrejövő tanulás? Társadalmi integráció, inklúzió, multikulturális pedagógiai tartalmak és plurális iskolakoncepciók, demokratikus nevelési célok mellett elkötelezett fiatal neveléstudományi diszciplína? Pedagógiai rendszer és ugyanennek a kritikája? Performatív módszer? A társadalmi részvétel fóruma? Úgy tűnik, a hazai oktatási gyakorlat még mindig nem aknázza ki kellően a dráma problémaközpontú tanulást segítő eljárásait, nem fordít elegendő figyelmet a drámapedagógia tanuláselméleti alapjaira. Napi pedagógiai praxis, számos hazai és nemzetközi projekt eredménye igazolja, hogy drámával hatékonyabban közvetíthetünk tudásanyagot, tantárgyi tartalmakat, oldhatunk meg iskolai konfliktusokat. A pedagógiai alkalmazások sikerei egyrészt a drámatanári kompetenciákon, másrészt a stratégiák, munkamódok, dramatikus munkaformák helyes megválasztásán múlnak. A tervező és irányító szakember segítheti a résztvevőket abban, hogy személyes és társadalmi szinteken megnyilvánuló tapasztalataikat megosszák, értelmezzék és a maguk számára érthetővé tegyék. Jelen tanulmány a dráma kortárs alkalmazásának sokféleségét mutatja be nemzetközi trendekre, mesterekre is hivatkozva.

Kulcsszavak: dráma a nevelésben, alkalmazott dráma, problémaközpontú tanulás, drámaalapú kutatás, művészetalapú intervenció

10
júl 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Vizuális kommunikáció: a 21. század domináns közlésmódja a kortárs művészetben és tudományban, megjelenése a vizuális nevelésben

A 20. században elkezdődtek azok a változások, melyek a verbalitással szemben előtérbe helyezték a vizualitást. Ennek következtében a képekhez, a vizuális információhoz és a vizualitáshoz való viszonyunk jelentős mértékben átalakult. A vizuális megismerés és kommunikáció egyre összetettebb elemei és műveletei közötti eligazodás igénye ráirányította a figyelmet a képi gondolkodás és elemzés megismerésére, a vizuális nyelv megértésére és a vizuális nevelésre. A vizuális kommunikáció elismert, de máig formálódó diszciplína. Ennek ellenére és ezzel együtt a jelentősége és relevanciája a hétköznapi életben, az oktatásban és a tudományban egyaránt vitathatatlan. Egyre sürgetőbb igénnyel jelenik meg a vizuális kommunikáció fogalomrendszerének tisztázása, hiszen egyetemi jegyzetekben és a nemzeti kurrikulumban is megtalálható. A tanulmány a vizuális kommunikáció konceptuális hátterének bemutatása és rendszerezése mellett, a kortárs művészetben, a tudományban és a vizuális nevelésben elfoglalt helyére fókuszál.

Kulcsszavak: vizuális kommunikáció, kortárs művészet, infografika, vizuális nyelv, vizuális nevelés

10
júl 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Újra válaszúton a mozgókép- és médiaoktatás?

Az utóbbi negyedszázadban drámai mélységű és gyorsaságú átalakulás zajlik a médiában. Az online platformok átértelmezik a kommunikációs formákat, ez pedig kihat a kultúra minden szegmensére. A tanulmány – áttekintve a médiaoktatás-történet alapvető fordulatait – arra keresi a választ, hogy vajon a film- és médiaoktatásban, és különösen a hazai médiaoktatás formális iskolai gyakorlatában hogyan jelenik meg ez a paradigmaváltás.

Kulcsszavak: médiaoktatás, médiaműveltség, digitális fordulat

10
júl 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A hazai oktatási integráció – tapasztalatok és lehetőségek

Az oktatási integráció kérdésköre szorosan összefonódik az esélyegyenlőség demokratikus elvrendszerével, a különböző hátrányokkal induló tanulói csoportokkal, az érdekükben vívott szakmapolitikai mozgalmakkal, az inkluzív szemléletű pedagógiai-módszertani megújulással, továbbá tudományos és gyakorlati tapasztalatokkal. A következő tanulmányban csak érintjük az oktatási integrációt körülölelő területeket, és hosszasabban időzünk a szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek, tanulók sikerességét célzó magyarországi program tapasztalatainál. Arra szeretnénk rávilágítani, hogy létezik egy kipróbált hazai integrációs modell a köznevelésben, melynek gyakorlatba ültetési folyamatát tudományos kutatások vették górcső alá. Ezeket a kutatási eredményeket közös szálra fűzve élesebben láthatjuk, hogy milyen tapasztalatokat nyújt és lehetőségeket rejt az integrációval létrejövő kölcsönös befogadás pedagógiai gyakorlata. A tapasztalatok a modell gyakorlatba ültetésének részleteit jelentik, míg a lehetőségek napjaink fókuszban lévő pedagógiai, oktatáspolitikai elvárásainak nyitnak utakat. Így megteremthetik a korai iskolaelhagyás megakadályozásának komplex és preventív eszközrendszerét és ezzel egyidejűleg növelik a reziliens diákok és intézményeik körét.

Kulcsszavak: oktatási integráció, inklúzió, Integrációs Pedagógiai Rendszer, esélyegyenlőség, méltányosság

05
ápr 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A zenei képességek összefüggése a DIFER készségekkel óvodáskorban

Tanulmányunkban a zenei képességek és az eredményes iskolai tanulás szempontjából fontos alapkészségek közötti összefüggéseket elemezzük. Vizsgálatunkban 198 középső csoportos, valamint 146 nagycsoportos óvodás gyermek vett részt. A zenei képességek vizsgálatához saját mérőeszközt fejlesztettünk. Tesztünk olyan zenei képességeket vizsgál, amelyek a zenei észlelés komponenseit foglalják magukba; megkülönböztettük a zenei képességek implicit és explicit szintjét. Az alapkészségek fejlettségének méréséhez a DIFER Programcsomag mérő-eszközeit használtuk. Összefüggés-vizsgálatunk a nem, illetve a családi háttér vonatkozásaira is kiterjedt. Eredményeink szerint a zenei képességek összefüggenek a DIFER tesztrendszer által vizsgált alapkészségek fejlettségével. Középső csoportban a DIFER-készségek mindegyike szignifikánsan összefügg az explicit szinthez kapcsolódó készségekkel, a hallás utáni ritmustapsolással, a hangköz- és dallaménekléssel. Nagycsoportban az implicit szint (hallás utáni megkülönböztetés) és az elemi alapkészségek között mutathatók ki szignifikáns korrelációk. A zenei képességek közül a ritmushallás függ össze legerősebben a DIFER-készségekkel. A zenei képességek legjelentősebb magyarázó erejét – mind középső, mind nagycsoportban – a DIFER-index összevont mutatójában mutattuk ki. Mind a zenei képességek, mind a DIFER készségek fejlettsége kevés eltérést mutat a nemek tekintetében. A lányok esetében azonban szorosabb kapcsolat van a zenei képességek és DIFER-készségek között, mint a fiúknál. Az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekeinél erősebb kapcsolat mutatható ki a zenei képességek és az alapkészségek között, mint az iskolázottabb szülők gyermekeinél. Eredményeink alapján azt valószínűsítjük, hogy óvodáskorban a zenei képességek fejlesztése pozitív transzferhatással bírhat az elemi alapkészségek fejlettségére. A zenei nevelés számottevő segítséget jelenthet különösen az alacsonyabb iskolai végzettségű szülők gyermekei számára.

Kulcsszavak: zenei képességek, DIFER alapkészségek, óvodáskor

05
ápr 2016
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Teaching visual culture (and then doubting it)

Teaching visual culture is driven in large part by what could be best described as a will to see. This can be under – stood in part as a supposed natural desire to see; to see things in particular ways, and to know things through specific practices of looking. The will to see is inherently self-justifying and tied tightly to the presupposition that the more we see, the more knowledge we gain. But what happens when students don’t see? In this article, the promise of visual culture studies is advanced and at the same time made problematic through doubt. Using concepts from psychoanalytic theory, an argument is made that teaching visual culture is stained by the unconscious, engaging the unknown, unfixed, anxious, uncertain, and absent subject.

Kulcsszavak: art and design education, psychoanalytic theory, visual culture

05
ápr 2016
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK