Óvodások IKT-használata otthon – szülői minta és szerepvállalás

Az IKT-eszközök térnyerésével párhuzamosan megnövekedett az infokommunikációs technológiák használatát és azok különböző területekre gyakorolt hatásának vizsgálatát középpontba helyező kutatások száma. E kutatások mintáit leginkább az iskoláskorúak és az annál idősebbek alkották, az óvodáskorúakra vonatkozóan alig vannak információink, a hazai óvodáskorúak és szüleik eszközhasználatáról nagymintás vizsgálatból származó aktuális adatok nem állnak rendelkezésre. Ez motivált bennünket arra, hogy egy kérdőíves vizsgálat keretében adatokat gyűjtsünk arra vonatkozóan, hogy az óvodáskorú gyermekek milyen IKT-eszközöket használnak, milyen rendszerességgel, mennyi ideig, illetve milyen szülői kontrollal teszik azt. Továbbá arra is kíváncsiak voltunk, hogy a szülő iskolai végzettségével reprezentált családi háttér milyen kapcsolatot mutat a gyermekek IKT-használatával. Eredményeink megmutatták, hogy a vizsgált óvodáskorú gyermekek döntő többsége technologizált háztartásban nő fel, és egy részük maga is rendelkezik IKT-eszközzel. Ebben a korosztályban még nem jellemző a napi szintű eszközhasználat, azonban a szülők válaszai rámutattak arra, hogy a fogyasztott tartalmak igen széles skálán mozognak. A szülők válaszai leképezik az évek óta tartó vitát az eszközök vélt vagy valós, jótékony vagy káros hatásáról, hiszen a vizsgált gyermekek egy része egyáltalán nem használ IKT-eszközt, annak ellenére, hogy azokból legalább egy darab van minden háztartásban. Adataink megmutatták, hogy a gyermek eszközhasználatának engedélyezése, illetve annak időtartama, gyakorisága nem, azonban a szülői kontroll kapcsolatot mutat a szülő iskolai végzettségével. Eredményeink alátámasztják a szülői minta szerepét is, hiszen a gyermek IKT-használatának mértéke összefügg a szülő eszközhasználatának mértékével.

Kulcsszavak: IKT, óvodáskorúak, szülők, képernyőidő, tartalomfogyasztás, szocioökonómiai státusz

19
júl 2019
ROVAT Körkép
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Önértékelő kérdőív fejlesztése a kollaboratív problémamegoldó képességet leíró modellek egyikének validálására: a kollaboratív komponens vizsgálata

Jelen tanulmány a csoportban történő problémamegoldó képesség kollaboratív komponensét vizsgáló önértékelő kérdőív kialakításának folyamatát, továbbá kipróbálásának eredményeit mutatja be. A kérdőív fejlesztése kettős célt szolgált. Egyrészt egy olyan, a kollaboratív problémamegoldó képességet leíró elméleti modellek egyikére épülő mérőeszközt kívántunk kialakítani, amely egyén szintjén nyújt átfogó (és nem egyetlen esetre reflektáló) visszacsatolást a tanulók kollaboratív képességeiről, másrészt célunk volt a kollaboratív problémamegoldó képesség struktúrájának mélyebb megismerése, az elméleti modellek egyikének empirikus tesztelése, validálása. A kérdőívet az Assessment & Teaching of 21st Century Skills projekt elméleti modelljének kollaboratív komponensére építettük. Összesen 36 tételt fejlesztettünk a három fő képesség, ezen belül a kilenc részképesség vizsgálatára. A tanulók ötfokú skála segítségével értékelték, hogy mennyire jellemző rájuk egy adott állítás. A kérdőív működését online nagymintás adatfelvétel keretein belül teszteltük nyolcadik évfolyamos tanulók körében (N=871) az eDia rendszeren keresztül. Megerősítő faktoranalízist alkalmazva elemeztük, hogy kimutatható-e az elméleti modell változókészletünk mögött. Az alacsony faktorsúlyú tételek szelektálása után az új, 17 tételes redukált skála megfelelő illeszkedést mutatott a háromdimenziós modellel (χ2=386,06 df=116; p<0,01; CFI=0,918; TLI=0,904; RMSEA=0,052), azaz a három fő képességet (részvétel, nézőpontátvétel, szociális szabályozás) egyértelműen kimutattuk a kollaboratív komponens mögött. A 17 tételes rövidített skála (Cronbach-α=0,91) és annak három alskálája (Cronbach-α=0,70–0,85) megfelelő szintű reliabilitás mutatóval rendelkezett, a kérdőív tehát kellő megbízhatósággal ad becslést a diákok kollaboratív képességeinek fejlettségi szintjéről.

Kulcsszavak: kollaboratív képességek, kollaboratív problémamegoldás, együttműködés, kollaboráció, kollaboratív képességek kérdőív

19
júl 2019
ROVAT Körkép
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A felsőoktatás oktatóinak szakmai fejlődése: az oktatói identitás alakulása és a tanulás módjai

Az oktatók mint tanárok szakmai fejlődése és tanulása kevéssé feltárt a hazai felsőoktatási kontextusban, pedig a tanulástanítás minőségének javítása egyre nagyobb figyelmet kap a nemzetközi térben. Jelen kvalitatív kutatás célja, hogy az oktatók oktatói önértelmezéseit és ezek változását, az oktatói identitáskonstrukciókhoz kötődő tanulási folyamatokat azonosítsa. Tizenkét, az oktatásra nyitott oktatóval készítettünk élettörténeti és kvalitatív tematikus interjút. Az oktatói mintaválasztásba négy területről (pedagógusképzés, állam- és jogtudományi, gazdaságtudományi, orvostudományi) kerültek be kezdő, tapasztalt és az oktatás területén vezetői gyakorlattal rendelkező, tapasztalt oktatók. Az élettörténeti interjúk kiegészültek az időszalag és a kritikus esemény technikájával. Mindezek alapján a narratív elemzés az oktatói élettörténetekben megjelenő identitáskonstrukciókat és ezekhez kötődő jellegzetes időszakokat azonosította, majd a mintázatokban megjelenő különbségeket vizsgáltuk meg a három oktatói csoport közt és azon belül is. Az eredmények azt mutatják, hogy a három oktatói csoport önértelmezései eltérő mintázatokat mutatnak: a kezdő oktatók önértelmezésében jelentős lépést jelent a hallgatóközpontú tanításra figyelő oktató, a tapasztalt oktatóknál a tudatos, pedagógiai megközelítéssel rendelkező oktató képének megjelenése, míg a vezetői gyakorlattal is rendelkező oktatók a tanulásközpontú, magukat is tanulóként értelmező oktatói önértelmezést emelték ki. Az oktatásfejlesztéshez kötődő feladatok és szerepek minden oktatói csoport számára önértelmezést alakító tényezőkként jelentek meg és lényeges tanulási folyamatokat is ösztönöztek. Eredményeinkkel hozzá kívánunk járulni a tanulásközpontú pedagógia és az oktatói önértelmezések árnyalt értelmezéséhez, valamint a támogatási lehetőségek megalapozott tervezéséhez.

Kulcsszavak: oktatók, szakmai fejlődés és tanulás, narratív megközelítés

29
márc 2019
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A felsőoktatásba bejutott, hátrányos helyzetű fiatalok iskoláinak jellemzése

A kutatás célja annak vizsgálata, hogy milyen középiskolákból sikeresebb a bejutás a felsőoktatásba, milyen a hátrányos és a nem hátrányos helyzetű tanulók száma és aránya a különböző iskolatípusokban és a különböző fenntartók iskoláiban. Továbbá az említett csoportok között milyen tanulói teljesítménybeli különbségeket tapasztalhatunk az Országos kompetenciamérés (OKM) adatai alapján matematika és szövegértés területeken. Elemzésünk során megvizsgáljuk, hogy milyen az iskolák összetétele, milyen a pedagógusok szakmai teljesítménye. Az elemzéshez két adatbázist használtunk fel, a 2012. évi Országos kompetenciamérésből a 10. osztályos tanulói és telephelyi adatokat, valamint a 2014. évi felvételi adatbázist. A két adatbázis közötti összeköttetést az iskolák oktatási azonosítója adta, így a felsőoktatásba bejutottak között meg tudtuk vizsgálni, hogy ők milyen jellemzőkkel rendelkező iskolából érkeztek. A hátrányos helyzetűekre vonatkozó törvény 2013-as változása okán szükséges volt kialakítani egy hátrányos helyzetű tanulókra vonatkozó változót az OKM adatbázisban, mivel így azonos feltételek mellett tudtuk vizsgálni az adatbázisokban a hátrányos helyzetűeket. Ezt követően az adatbázisokon több dimenziós kereszttábla és ANOVA elemzéseket végeztünk. Eredményeink azt mutatják, hogy hiába tanul lényegesen több hátrányos helyzetű tanuló a szakközépiskolákban, csupán nagyon kis arányuk jut be onnan a felsőoktatásba. A legtöbb hátrányos helyzetű diák a gimnáziumi képzésből tud bejutni a felsőoktatásba. Az egyházi iskolákban jóval kevesebb a hátrányos helyzetű tanuló, mint az állami fenntartásúakban, de ezekből könnyebben jutnak be a felsőoktatásba, köszönhetően annak, hogy ezekben az iskolákban jobb a tanulók teljesítménye. Ennek a hátterében az áll, hogy ezek az iskolák nagyobb mértékben használják a felvételi vizsgát és elbeszélgetést a felvételi eljárásuk során, ezáltal szelektálva a jelentkezők között.

Kulcsszavak: felsőoktatás, hátrányos helyzet, tanulói teljesítmény, iskolai különbségek

29
márc 2019
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Időskorúak nyelvtanulói autonómiájának fejlesztése tanulás-módszertani tanácsadással

Tanulmányunk az időskorúak nyelvtanulói autonómiájának tanulás-módszertani tanácsadáson keresztül történő fejlesztési lehetőségeit mutatja be. Az időskori tanulást befolyásoló belső, illetve külső tényezők bemutatása mellett a tanulmány célja, hogy a szenior korúak hatékony oktatásával foglalkozó szakirodalmat is bemutassa. Az időskorú tanulók autonóm viselkedésének kialakítására és annak támogatására alkalmas módszer a tanulás-módszertani tanácsadás, amely számos, egymásra épülő módszertani elemet tartalmaz. A tanulással kapcsolatos nehézség konkretizálásától a célkitűzésen, valamint az autonóm tanulást befolyásoló egyéb tényezők megismerésén keresztül megy végbe. A folyamat lezárása a tanulási folyamat egészére való reflektálás. A tanácsadás az időskorúak esetében az eddigi negatív tanulási tapasztalatok felülírására, tanulói motivációjuk támogatására, a nyelvtanulási stratégiák tudatosítására és az időskorúak tanulással töltött idejének hatékony megszervezésére fektet hangsúlyt. Végezetül megfogalmazunk olyan kutatási kérdéseket, amelyek az időskorúak tanulás-módszertani tanácsadásának mélyebb, empirikus úton történő megismerését szolgálhatják.

Kulcsszavak: autonóm tanulás, tanulás-módszertani tanácsadás, időskorú tanulók

29
márc 2019
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Felsoroló kombinatív problémák megoldása során használt stratégiák mérésének előkészítése

Felsoroló kombinatív feladatok megoldásának során megkülönböztethetjük a megoldás jóságára utaló mennyiségi, valamint a műveletvégzés minőségével, a gondolkodás stratégiájával összefüggésbe hozható minőségi dimenziót (Csapó, 2003 nyomán). Az előbbi vizsgálatára több hazai kutatás is vállalkozott, a minőségi dimenzióval, a kombinatív stratégiákkal kapcsolatban azonban csak nemzetközi munkákról tudunk. Ezért jelen szakirodalmi áttekintés célja a kombinatív stratégiahasználat feltárására tervezett vizsgálataink szempontjából releváns szakirodalom bemutatása. A tanulmányban áttekintjük a kombinatív gondolkodással kapcsolatos főbb nemzetközi és hazai munkákat, majd áttérünk a kombinatív stratégiákkal kapcsolatos kutatásokra. Piaget elmélete alapján (lásd például Inhelder & Piaget, 1967) az egyes fejlődési szinteket a véletlen próbálkozástól a szisztematikus megoldáskeresésig eltérő feladatmegoldási stratégiák jellemzik. Ezzel összefüggésben English (1991, 1993) a véletlen elemválasztástól a szisztematikus mintázatú elemválasztásig hat egyre kifinomultabb stratégiát azonosított. A legfejlettebb, odométer stratégiát használók egy-egy fixen tartott elemhez szisztematikusan keresik az összes lehetőséget. Ezek a leghatékonyabb stratégiák elengedhetetlenek a bonyolultabb összeállítások hiba nélküli felsorolásához (lásd Adey & Csapó, 2012). A kombinatív stratégiák vizsgálatára tárgyi eszközökön végzett, valamint papíralapú és számítógépes feladatok egyaránt alkalmasak. A tanulók gondolkodásmódjának megismerését segíthetik a tesztelés során a helyszíni megfigyelések, a videófelvételek, valamint a szemmozgásvizsgálat, a hangosan gondolkodtatás és a logfájlokból származó adatok. A tanulmányban felvázoltak alapján, vizsgálatainkban technológiaalapú tesztelési eljárást és logfájlelemzést tervezünk. Ezt megelőzően szükségesnek tartunk egy előkészítő kutatást, melyben szemmozgásvizsgálattal megismerhetjük a tanulók feladatmegoldó viselkedését.

Kulcsszavak: kombinatív gondolkodás, felsoroló kombinatív problémák, gondolkodási stratégiák, kombinatív
stratégiák

29
márc 2019
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

English as a Foreign Language (EFL) Teachers’ Perceptions of Fair Assessment

Although assessment is crucial, we know less about how assessment is understood and administered by teachers. The following study explored insight into lower secondary EFL teachers’ perceptions of fair assessment and the types of assessment that worked and those that did not work in their classes. The data was processed through individual semi-structured interviews with ten (grades 7-9) English as a Foreign Language teachers representing seven lower secondary schools in the Czech Republic. The concept of fair assessment and assessment that worked or not were identified, analysed and interpreted. The findings showed use of specific and focused assessment criteria and assessment that is non-judgemental, honest and transparent as fair assessment. Results indicated verbal assessment to be the best example of assessment that work while self-peer as assessment that doesn’t work with students.

Keywords: Teacher perceptions; Assessment; Fair assessment; Assessment that works; Assessment that doesn’t work

29
márc 2019
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A videófelvétellel támogatott felidézés alkalmazása a nemzetközi pedagóguskutatásokban (Szisztematikus irodalomfeldolgozás: a videófelvétellel támogatott felidézés módszertana)

A pedagógusok reflektív gondolkodásának feltárására – más módszerek mellett – széles körben elfogadott és alkalmazott kutatási módszer a videófelvétellel támogatott felidézés (VSR). Korábbi tanulmányunkban (Neveléstudomány, 2018/3.) szisztematikus irodalomfeldolgozásunk alapján bemutattuk, hogy a VSR alkalmazása milyen változatos kutatási célokat szolgál, és milyen eredményeket hoz nemzetközi térben, jelen tanulmányunkban pedig a VSR módszertanának bemutatására vállalkozunk. Az irodalmi áttekintés tanulságai azt mutatják, hogy a VSR eljárást a pedagógusok reflektív gondolkodásának kutatásában többnyire kis mintán végezték, és kevert kutatási metódus keretében (a kutatás megbízhatósága, érvényessége és a módszertani trianguláció érdekében) további módszerekkel: az interjúval (Haggarty, Postlethwaite, Diment, & Ellins, 2011; Mak, 2011), a kérdőívvel (Freitas, Jiménez & Mellado, 2004), a reflektív naplók különböző típusaival (Stanulis, 1995; Yerrick & Hoving, 2003), a hangosan gondolkodással (Allison, 1990), az osztálytermi megfigyeléssel (Freitas et al., 2004; Gunckel, 2013), az esetmegbeszéléshez társított egyéb módszerekkel, például a gondolattérképpel (Näykki & Järvelä, 2008), valamint óratervek (Girotto Júnior & Fernandez, 2013), illetve videófelvételek (Stanulis, 1995; Zimmerman, 2015) elemzésével, feldolgozásával együtt alkalmazták a kutatók. A VSR a hozzá társított más módszerekkel együtt alkalmasnak bizonyult a pedagógusok és pedagógushallgatók gondolkodási mintáinak, osztálytermi döntéseinek, pedagógiai fejlődésének megismerésére és fejlesztésére.

Kulcsszavak: a videóval támogatott felidézés (VSR) módszertana és kiegészítő módszerei (interjú, osztálytermi megfigyelés, hangosan gondolkodás, reflektív napló), pedagógusképzés, szisztematikus irodalomfeldolgozás

29
márc 2019
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Érzelemszabályozás és figyelemkontroll középiskolások körében

A serdülőkorú fiatalok körében megjelenő internalizáló és externalizáló zavarok gyakorisága egyre növekszik. A pszichikai rendellenességek összefüggésben állhatnak az érzelmek, a figyelem és a magatartás szabályozásának deficitéjével. Kutatásunk célja volt megvizsgálni az internalizáló és externalizáló tünetek előfordulását az érzelem- és figyelemszabályozással összefüggésben. Ifjúságkutatásunkra 2016 tavaszán került sor Makón. Véletlenszerű kiválasztással összesen 1245 fő került a mintába, az átlagéletkor 16,15 (szórás=1,85). Az adatfelvétel önkitöltős kérdőívvel történt. Eredményeink szerint mind az internalizáló és externalizáló problémák magasabb előfordulása összefüggést mutat az érzelem- és figyelemkontroll nehézségeivel. Különösen a lányok körében jellemzőbb a szabályozás deficitje, és az internalizáló tünetek nagyobb gyakorisága. Kutatásunk a fiatalok érzelmi és kognitív készségeinek fejlesztésére hívja fel a figyelmet, ami kulcsfontosságú lépést jelenthet a mentális egészség megőrzéséhez.

Kulcsszavak: érzelem- és figyelemszabályozás, internalizáló, externalizáló tünetek

12
dec 2018
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Az iskolai hazárdjátékkal kapcsolatos vélekedések – Fegyelmi tárgyalás a 19. és 20. század fordulóján

Tanulmányomban az iskolai fegyelem témakörét pedagógiatörténeti szemszögből vizsgálom egy 1899-es, I. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban megtörtént fegyelmi kihágás esettanulmányának a bemutatásán keresztül. A fegyelmi vétséget elkövető diákok kávéházba jártak, és szerencsejátékot játszottak, ami súlyos szabályszegésnek minősült, és nem is maradt következmények nélkül. A tanulmány célja a fegyelmi vétség és az azt követő kivizsgálás részletes eseménytörténetének a feltárása; és ennek mentén az intézményben folyó erkölcsi nevelés gyakorlati sajátosságainak a bemutatása tágabb pedagógiai- és művelődéstörténeti kontextusba helyezve. Az esetfeldolgozás során a dokumentumelemzést használom feltáró módszerként, majd a minőségi elemzés különböző fajtáinak (leíró és értelmező elemzés) segítségével dolgozom fel a rendelkezésemre álló forrásokat; rekonstruálom az iskolai hazárdjáték kialakulásának és felszámolásának a történetét. Az esettanulmány azt mutatja, hogy az iskolai büntető eljárás cél- és eszközrendszere az érvényes társadalmi szabályozó mechanizmusokat tükrözi. Az iskolai fegyelmi eljárásnak nem a megtorlás az elsődleges célja, hanem a korrekció, a tanulók viselkedésének az átalakítása, „megjavítása”. A büntetések a tanuló ellenőrzésének lehetőségeire fókuszálnak, illetve a kihágások jövőbeli ismétlődésének a megelőzésére. Az állandó felügyelet megvalósítását szorgalmazó iskolai fegyelmi szabályzat és a fegyelmi eljárás sajátosságai párhuzamba állíthatók a Foucault által leírt modern büntetési rendszer cél- és eszközrendszerével.

Kulcsszavak: fegyelem, büntetés, tanárszerep, családkép

12
dec 2018
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK