A partnerség lehetőségei – Oktatók és hallgatók dilemmái a távolléti felsőoktatás második időszakában

A tanulmányunkban a távolléti felsőoktatás oktatói és hallgatói tapasztalatainak értelmezésére vállalkozunk. Nem elsősorban az új gyakorlatokat helyezzük középpontba, hanem az oktatók és hallgatók tanításhoz és tanuláshoz kapcsolódó dilemmáit, az ehhez kötődő reflexiókat, az értelmezésekben megmutatkozó hasonló és eltérő irányokat. Kvalitatív longitudinális kutatásunk a távolléti felsőoktatás első időszakában kezdődött; a második szakaszban az oktatók és a hallgatók az akkor összegyűjtött dilemmákra adtak reflexiókat: az arctalanság, felelősségvállalás, motivációvesztés, túlterheltség és az előrelépés vagy visszalépés dilemmáira. E reflexiók elemzése azt mutatja, hogy a hallgatókkal való partneri viszony szerepel ugyan a cselekvési lehetőségek között, de a dilemmák értelmezésében ez kevéssé átgondolt, ott inkább az oktatói és hallgatói szerep közti távolság erősödik fel.

Kulcsszavak: pedagógiai dilemma, távolléti felsőoktatás, hallgatói partnerség, dilemmatikus tér, kvalitatív longitudinális kutatás

Arctalanság a távolléti felsőoktatásban – Oktatók és hallgatók dilemmái és kritikus eseményei a távolléti oktatás első időszakában

Ebben a lapszámban két tanulmány foglalkozik a távolléti oktatás kapcsán a felsőoktatásban felmerült dilemmákkal. Jelen írás a veszélyhelyzeti oktatás első időszakának oktatói és hallgatói dilemmáit, kritikus eseményeit értelmezi. A kutatás fókuszában az állt, hogy a feltárt problémák a tanulás és tanítás milyen területeit érintették, miben hasonlóak és miben térnek el ezek az oktatói és hallgatói kritikus események, dilemmák? A 2020 tavaszán kezdett kvalitatív longitudinális, három adatfelvételből álló vizsgálatban az ELTE 18 oktatója és 44 hallgatója vett részt, akikkel kvalitatív tematikus online interjúk készültek. A tematikus tartalomelemzésre építve öt komplex pedagógiai dilemma került meghatározásra, amit ebben a tanulmányban részletesebben is bemutatunk: (1) az arctalanság, (2) a felelősségvállalás, (3) a túlterheltség, (4) a motivációvesztés és (5) az online tanítás eredményessége, avagy annak kérdése, hogy a távolléti oktatás előrelépés-e vagy sem.

Kulcsszavak: felsőoktatás-kutatás, távolléti oktatás, pedagógiai dilemma, kritikus esemény, longitudinális kvalitatív vizsgálat

Alkalmazkodási stratégiák a távolléti oktatás során hallgatói, oktatói és intézményi szinten

A magyar felsőoktatás (a világ számos országához hasonlóan) 2020 márciusában a koronavírus kapcsán kihirdetett veszélyhelyzet miatt kényszerű távolléti oktatásra állt át. Az ilyen krízishelyzetekre általában az erőforrások szűkössége jellemző, ahol az innovációelmélet alapján a takarékos (frugal), „barkácsolásra” (bricolage) építő, alulról szerveződő innovációk kerülnek előtérbe. Kutatásunk célja, hogy egy felsőoktatási kar oktatói és hallgatói nézőpontjainak feltárásával mutassa be, hogyan küzdöttek meg az érintettek a kialakuló helyzettel, milyen – elsősorban pedagógiai szempontból releváns – alkalmazkodási stratégiákat alakítottak ki és alkalmaztak. Az eredmények alapján kiemelhető, hogy a szűkebb tanulás-tanítási perspektíván túl fontos figyelembe venni a hallgatók élethelyzetében bekövetkező változásokat (például lakhatás, diákmunka), az oktatók esetében pedig általánosan a munkavégzéshez kötődő változásokat (például adminisztráció). A tanulás-tanítás területén változatos alkalmazkodási stratégiákat észlelhetünk, amelyben fontos szempontnak bizonyul a tanulóközpontú szemlélet és az oktatók digitális kompetenciája. Az általános konzekvenciákon túl a tanulmány a kari esetet felhasználva körüljárja az átállás tapasztalatait, erősségeit és gyengeségeit, bemutatva azt a vezetői és intézményi támogatási környezetet, amelyben a távolléti oktatásra történő átállás megvalósult.

Kulcsszavak: COVID–19, veszélyhelyzeti távolléti oktatás, takarékos innováció, barkácsolás, tanulási-tanítási stratégiák

04
okt 2021
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A pandémia első hulláma a felsőoktatás-kutatások tükrében – Szakirodalmi áttekintés

A 2020. év kezdetén kialakult globális vírushelyzetre a felsőoktatási intézmények a világ minden részében a távolléti oktatásra történő átállással reagáltak. Ezen átalakulások, folyamatok és hatások vizsgálatára kezdettől fogva nagy kutatói érdeklődés irányult (Crawford et al. 2020; Rumbley, 2020), a helyzet által megkövetelt új tudás a sikeres adaptáció egyik meghatározó feltételévé vált. Vizsgálatunkban a pandémia első időszakában a felsőoktatás-kutatásokban megjelenő témák, módszertani megközelítések és a felsőoktatást érintő változások tematikus elemzését végeztük el. Az eredmények azt mutatják, hogy az időszak a felsőoktatás-kutatás területén is számos markáns következménnyel járt. Ezek egyike a publikációs tér átalakulása, a „szürke irodalom” szerepének felértékelődése, mely jóval gyorsabban reagál az aktuális problémákra, részben a felsőoktatás egyfajta „befelé fordulása”, a megváltozott körülményekhez igazodó oktatási tevékenységek miatti leterheltség (Crawford et al. 2020a), illetve a tudományos folyóiratok publikációs folyamatának hosszúsága miatt. A publikációk témáit vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az oktatás és a kutatás kérdései, a konkrét oktatási tevékenység, ennek módszerei, eszközei, a jó gyakorlatok megosztása kiemelten fontos szerepet játszanak a vizsgált időszakban. Előtérbe kerülnek a távolléti oktatás gazdasági hatásaival, a hallgatói (és kisebb mértékben) az oktatói jólléttel, a pandémia felsőoktatás-politikára, felsőoktatás-irányításra gyakorolt hatásával foglalkozó vizsgálatok is.

Kulcsszavak: Covid–19, felsőoktatás, kutatás, szakirodalmi áttekintés

03
okt 2021
SZERZŐ and
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Bevezető A távolléti felsőoktatás tapasztalatai és tanulságai című Fókusz rovathoz

A Neveléstudomány Fókusz rovatába az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának (PPK), valamint a kar Neveléstudományi Intézetén belül működő Felsőoktatás-pedagógiai Módszertani Központnak (FPMK) a munkáit válogattuk be. Miközben a PPK-n megvan az előzménye azon tudományos, módszertani gondolkodásnak, vizsgálatnak, amely arra irányul, hogy hogyan lehet a tanítással és a tanulással kapcsolatos felsőoktatási tapasztalatok elemzésére építeni az oktatás fejlesztését, avagy másképp hogyan válik az oktatásfejlesztés professzionális munkává, hogyan erősödik meg a tényeken alapuló megközelítés e területen; intézményesített jelleggel az FPMK 2018-tól, a PPK átfogóan, kari (vezetői) szinten pedig különösen a veszélyhelyzeti távolléti oktatás megjelenésével foglalkozik mindezzel. Az FPMK oktatók, oktatóközösségek számára tart képzéseket, elindította az oktatók közti tudásmegosztást elősegítő Oktatói teadélutánokat, a PPK pedig a távolléti oktatás alatt egyebek mellett egy kari mentorrendszert alakított ki, és az oktatók és hallgatók digitális átállásra való készenlétét vizsgálta.

03
okt 2021
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

A kriminálpedagógia bemutatkozása

A kriminálpedagógia elméletének és gyakorlatának kontinensünkön megközelítően 130 éves múltja van, azonban létezéséről a neveléstudomány a mai napig alig vesz tudomást. Jelen tanulmányban – elsősorban rendszerelméleti megközelítéssel – azt kívánom bizonyítani, hogy a kriminálpedagógia mint speciális neveléstudományi terület ma is létezik, valamint létezésének van gyakorlati létjogosultsága is: alapvető rendszerszervezési elvként működhet a büntetés-végrehajtási intézetek, és a fogvatartottak mindennapi életének megszervezésekor. Megállapításaim és következtetéseim 37 évnyi kriminálpedagógiai kutatómunka eredményeire épülnek, melyek során szakirodalom- és dokumentumelemzést, nevelési programok tervezését, 193 büntetés-végrehajtási intézetben terepkutatást és dokumentumfilm-készítést végeztem, valamint 21 éve oktatok kriminálpedagógiát. A kutatási eredmények alapján bizonyítottnak látom, hogy nem csak létezik a kriminálpedagógia, hanem szerepe napjainkban jelentősen felértékelődhet, mivel a szabadultak visszaesésének csökkentése érdekében számos országban keresik a büntetés-végrehajtás számára az új eljárásokat és megoldási módokat. Fontosnak tartom ugyanakkor hangsúlyozni, hogy a kriminálpedagógia soha nem volt, és ma sem csodaszer, azonban – mint alkalmazott tudományterület – képes és kész hozzájárulni a fogvatartottak eredményes reintegrációját elősegítő eljárásmódok kidolgozásához. A tanulmány elkészítését továbbá az a szándékom is inspirálta, hogy a neveléstudomány szakemberei, oktatói és kutatói, valamint a pedagógia szakos- és doktori hallgatók naprakész tájékoztatást kapjanak a kriminálpedagógia jelenlegi legmodernebb elméletéről, valamint a tudományterület felhasználásának elvi lehetőségeiről.

Kulcsszavak: kriminálpedagógia, fogvatartott, büntetés, konstruktív életvezetés, személyiségtérkép, reintegráció

31
márc 2021
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Dilemmák, nehézségek, lehetőségek a börtönkutatásokban

Az alábbi írás a börtönben végzett kutatásokban felmerülő nehézségek, dilemmák kérdéskörét igyekszik körüljárni a rendelkezésre álló nemzetközi szakirodalom áttekintésének segítségével. A szövegben tárgyalandó problémacsoportok és etikai aggályok akár gátló tényezőként is felfoghatóak, nem szabad azonban elfelejtkezni arról, hogy milyen módokon segítik a kutatót vizsgálódása tárgyának gondosabb kimunkálásában, önmaga szerepének definiálásában, a kutatás helyszíne adta lehetőségek feltérképezésében. Tehát nem kizárólag akadályként, de előmozdító erőként, lehetőségként is tekinthetünk rájuk a kutatói munkában. Az írás szerves részét képezi az érzelmek szerepének vizsgálata is, melyek azonosítása és megélése szintén „kockázatos” terep a zárt intézeti kutatások esetében, hiszen az itt neveltek nem ritkán együttérzést kiváltó életúttal rendelkeznek, és legtöbbször pontosan tudják, mivel lehet ezt az együttérzést mélyíteni. Kérdés, hogy szabad-e, lehet-e érzelmek nélkül kutatni, és ha nem, hogyan kell azt a határt meghúzni, amikor az érzelmek jelenléte még nem sérti a kutatás objektív mivoltának kitételét?

Kulcsszavak: börtönkutatás, zárt intézeti neveltek, módszertani dilemmák, érzelmek szerepe, kvalitatív kutatás

31
márc 2021
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Kritikai pedagógia kísérletek lehetőségei és korlátai a büntetés-végrehajtásban

A kritikai pedagógia egy olyan nevelési irányzat, melynek központi célkitűzése a kritikai öntudat fejlődésének támogatása, méghozzá elsősorban a társadalmi problémák párbeszéden alapuló feltárása, megértése révén. A megközelítés lényegi vonása, hogy a tanulási folyamatot demokratikus alapokon, az oktatók és résztvevők egyenlő partnerségére építve képzeli el. E szemlélet gyakorlatba való átültetése még a szokványos oktatási formációk keretében is meglehetős kihívásokkal terhelt feladat. Hatványozottan így van ez egy olyan intézményben, melynek feladata, hogy társadalmi kontroll funkciót lásson el a bűnelkövetők elzárása, valamint ideális esetben a társadalomba történő visszavezetése révén. A börtön szigorú hierarchián és feltétel nélkül elvárt engedelmességen alapuló totális intézmény, ahol a kezdetektől fogva jelen van az elkövetők megjavítására, korrekciójára irányuló szándék. A tanulmány a kritikai pedagógia és a korrekciós nevelés pedagógiai alapkoncepcióját összevetve, továbbá a kritikai pedagógia elvein alapuló oktatási programok tapasztalatait felhasználva mutatja be a nevelés lehetőségeit és korlátait a büntetés-végrehajtás keretei között.

Kulcsszavak: kritikai pedagógia, büntetés-végrehajtás, büntetés-végrehajtási korrekciós nevelés, börtönpedagógia

31
márc 2021
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Bebörtönzött családok – fogvatartottak családjai a börtönről

A család az ember életének meghatározó eleme, ez a büntetés-végrehajtási intézetben büntetésüket töltő fogvatartottak esetében még inkább így van. A börtönbe kerülésükkel sokszor családi kapcsolataik is átalakulnak, átrendeződnek a családon belüli szerepek, a benti lét a családdal kapcsolatos érzelmekre is hatást gyakorol. Több hazai kutatás is született azzal kapcsolatban, hogy mennyire kiemelkedő szerepe van a családdal való kapcsolattartásnak a reintegrációs tevékenységben (Albert & Biró, 2015; Hegedűs, Farkas, Fekete, Ivaskevics, Molnár & Sipos, 2016), ugyanakkor az, hogy a családtag börtönbe kerülése hogyan hat az otthon maradottakra (szülőkre, gyermekekre, társra), kevéssé vizsgált terület (Visontai-Szabó, 2019; Herczog, 2012) hazánkban. Jelen írásban a fogvatartottak otthon maradt családtagjaival és kiemelten a gyermekeivel foglalkozom egyrészt a szakirodalom, másrészt pedig az általam készített kutatás segítségével. Kutatásom során olyan személyekkel beszélgettem, akiknek valamelyik hozzátartozója börtönben van. Arra a kérdésre kerestem a választ, hogy ők miként élték meg a családtagjuk bebörtönzését, mennyire tartják fontosnak a vele való kapcsolattartást, miként élik meg a látogatásokat, mennyire segítette őket a büntetés-végrehajtási intézet a kapcsolattartásban?

Kulcsszavak: büntetés-végrehajtási intézet, reintegráció, család, látogatófogadás

31
márc 2021
SZERZŐ
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK

Oktatáspolitika, nyelvpolitika, tannyelv-politika 1945–1989 között

A 2. világháború után a Szovjetunió megszállási övezetébe tartozó Magyarországon a sokirányú központosítás érintette a nyelvtanulást is: megszűnt a német, francia, angol és más tannyelvek tanítása, tantárgyi tanításuk is jelentősen szűkült, s kötelező tantárgy lett az addig nem tanult orosz nyelv. Zárt nyelvpolitika/nyelvoktatáspolitika volt érvényben az 1989-es rendszerváltozásig. Tanulmányomban a magyar–orosz tannyelvű iskolákat mutatom be, az 1945–1989 közötti időszak gazdasági, társadalmi, politikai kontextusában – forrás- és dokumentumelemzésekre támaszkodva, érzékeltetve a tannyelvpolitika változó mozgásterét a változó társadalmi, politikai kontextusban, s azokat a pedagógiai megfontolásokat, amelyek ezeket kísérték.

Kulcsszavak: közoktatás-politika, tannyelvpolitika, politikai kontroll, orosznyelv-oktatás, kétnyelvű iskolák

31
dec 2020
SZERZŐ
ROVAT Fókusz
HOZZÁSZÓLÁSOK 0 comment
CÍMKÉK